Mi a diftéria? Okok, tünetek és védőoltás

A diftéria fertőző bakteriális betegség. A diftéria kórokozója a felső légutak nyálkahártyáját támadja meg, és jellegzetes szürkés-sárgás-fehéres bevonatot képez. A betegség elsősorban a gégén, a mandulákon és az orrnyálkahártyán jelentkezik.

A betegség ma már ritka a fejlett országokban.

A betegség okáról, lefolyásáról, tüneteiről, kezeléséről, oltásról és sok más érdekes információról a következő cikkben olvashat.

Mi a diftéria?

A diftéria egy akut fertőző betegség, amelyet egy anaerob baktérium, a Corynebacteriumdiphtheriae (corynebacterium) okoz.

Ez egy olyan baktérium, amely csak az embert képes megfertőzni.

A betegség lefolyhat enyhe tünetekkel, de kezeletlenül életveszélyes állapotot okozhat. Régebben, az antibiotikumok és a védőoltások korszaka előtt magas halálozási arányú betegség volt.

A fertőzés és a gyulladásos folyamat főként a torokban, a mandulákban, az orrnyálkahártyán és néhány esetben a bőrön vagy a szem kötőhártyáján lokalizálódik.

A nyálkahártyák gyulladásos folyamatát plakkos álhártyák képződése, a nyaki nyirokcsomók duzzanata (megnagyobbodása) és magas testhőmérséklet kíséri.

Ha nem kezelik, a betegség súlyos, idegkárosodással, majd a hangszalagok, a nyelési izmok és a lágy szájpadlás bénulásával jár.

A legsúlyosabb esetekben a szívizom gyulladása, valamint a vese- és idegrendszeri funkciók károsodása is előfordul.

A diftéria és előfordulása

A diftéria jelenleg a fejlett országokban minimális gyakoriságú betegségnek minősül.

A múltban azonban a diftéria az egyik leggyakoribb halálozási ok volt. A védőoltások kifejlesztésének köszönhetően háttérbe szorult.

Ha az országok a gyermekpopuláció nagy százalékát beoltják, a betegség szinte egyáltalán nem fordul elő az adott országban.

A volt Szovjetunió országaiban (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország) jól ismert diftériajárvány volt. Összeomlása után a kötelező oltást átmenetileg elhanyagolták, ami a betegség járványszerű elszaporodását eredményezte, magas halálozási számmal.

A diftéria még mindig előfordul néhány fejlődő országban, különösen Afrika, Ázsia és Latin-Amerika szegény országaiban.

A betegség kórokozója...

A diftéria fertőző bakteriális betegség. A Corynebacterium diphteriae baktérium közvetíti.

A baktérium jellegzetes rúd alakú megjelenésű. Mozgásképtelen. Rezisztens baktériumfaj. Hosszú távon ellenálló a különböző felületekkel és textíliákkal szemben.

A kórokozó cseppfertőzéssel és közvetlen átviteli mechanizmusokkal terjed.

A baktérium a levegővel és a felsértett bőrön (sebeken) keresztül terjedhet. Leggyakrabban a gégén és az orrnyálkahártyán keresztül jut be a szervezetbe.

A fertőzés forrása a fertőzött egyén. A fertőzés forrása a beteg beteg, de a fertőzés tünetmentes hordozói is.

A baktérium 3 toxint termel, nevezetesen citotoxint (elpusztítja a helyi környező sejteket), kariotoxint (a szívre hat) és neruotoxint (az idegrendszerre hat).

Kezdetben a diftéria az anginához hasonlóan jelentkezik. A diagnózis alulértékelése és a nem megfelelő kezelés azonban a betegség kialakulásához és az általános egészségi állapot romlásához vezet.

Gyulladásos folyamatok lépnek fel plakkok (pszeudomembránok) kialakulásával és a fertőzött szövetek elhalásával. Magának a nyelésnek és a légzésnek a romlása következik be.

A diftéria lehetséges tüneteinek összefoglalása:

• Magas testhőmérséklet - láz
• Fáradtság és rossz közérzet
• Általános gyengeség
• Rossz közérzet és gyengeség, rossz közérzet, gyengeség és rossz közérzet.
• Hidegrázás
• Pszeudomembrán bevonat jelenléte a torokban
• Fájdalom és duzzanat a torokban
• A nyaki csomók duzzanata
• Légzési nehézségek
  • Légszomj és köhögés
  • Zihálás légzés közben
  • Rekedtség
• Túlzott nyálfolyás
• Fájdalmas nyelés
• Orrváladékozás
• Fejfájás
• Elváltozások (sérülések) a bőrön
• Elváltozások a szem kötőhártyáján
• Elváltozások a nemi szervek területén

A diagnózis kulcsa az, hogy a kezdeti gyakori tünetek, például a torokfájás és a testhőmérséklet emelkedése esetén korán orvoshoz kell fordulni.

Az orvos felveszi a kórtörténetet, felméri a klinikai tüneteket és megvizsgálja a beteget a felső légutak megnézésével és tapintásával. Figyelembe veszi az utazási kórtörténetet, a megnagyobbodott nyaki nyirokcsomókat, a torok bőrpírját és duzzanatát, valamint a lepedék jelenlétét.

A diftériabaktérium jelenlétét az érintett területről vett kenet és az azt követő laboratóriumi mikrobiológiai vizsgálat segítségével fogja diagnosztizálni.

A tünetek lehetnek homályosak és hasonlíthatnak a mandulagyulladáshoz. Ezért mindig kenetet kell venni a torokból, az orrból vagy a fertőzés egyéb helyéről.

A diagnózis részeként vérvételt végeznek, hogy megállapítsák a gyulladásos folyamat jelenlétét a szervezetben és a kórokozót a beteg véráramában.

A Corynebacterium diphtheriae jelenlétének nyálban vagy vérben történő megerősítésével ezt követően diagnosztizálják a diftériát.

Bizonyos esetekben a differenciáldiagnózis és a betegség kiterjedésének megállapítása érdekében radiológiai vizsgálat és EKG (elektrokardiográfia) is javallott.

A diftéria lappangási ideje körülbelül 2-5 napig tart, és ekkor jelentkeznek az első tünetek.

Kezdetben a diftéria tünetei a mandulagyulladáshoz hasonlóak.

A fertőzött egyén fáradt, magas láza van és torokfájást érez. Étvágytalanság, általános gyengeség és rossz közérzet jelentkezik.

A diftéria baktérium károsítja a felső légutak nyálkahártyáit, amelyek a fertőzés következtében elhalnak. A légutak felszínén (különösen a szájüregben) jellegzetes sárgásfehér plakkok - pszeudomembránok - alakulnak ki.

A bakteriális toxin a fertőzött szövetek elhalását okozza, és szürkésfehér, elhalt sejtekből, fibrinből és leukocitákból álló pszeudomembránokat képez..

A betegség terjedése és a nyaki nyirokcsomók izgalma következtében zavarok lépnek fel a nyelésben, a légzésben, valamint az étel- és folyadékfelvételben.

Az ilyen megnagyobbodott nyakat császárnyaknak is nevezik.

A diftéria leggyakrabban az ún. torokgyulladásos formában jelentkezik a felső légutakban, különösen a gégén, a mandulákon és az orrnyálkahártyán. Ritkább esetekben a betegség a kötőhártyán, a bőrön vagy a nemi szerveken jelentkezik.

A baktérium a véráramba is bejuthat, ahol a toxinok elsősorban a szívizom sejtjeit károsítják.

Ha a fertőzés terjed és szövődmények lépnek fel, a légutak átjárhatatlanná válnak. Ez halálhoz vezethet. A súlyos diftéria úgynevezett rosszindulatú diftériához vezethet, amely gyakran szívizomgyulladással vagy az egyén veséit és idegrendszerét ért támadásokkal jár.

A diftéria elleni megelőzés és védőoltás

A diftéria elleni leghatékonyabb védekezés a védőoltás.

Jelenleg a DTaP nevű anyaggal oltják, amely egyszerre több súlyos betegség elleni vakcina. Az alapoltás összesen 3 adag oltóanyagból áll.

Az első adag oltás ideális időpontja a gyermek életének 10. hete. A gyermek mind a 3 adagot megkapja az első életévében.

Az első adagot az újszülött életének harmadik hónapjában, a második adagot 2 hónappal később, a harmadik adagot pedig 6 hónappal a második adag után adják be.

Az oltás utáni lehetséges mellékhatások lehetnek helyi jellegűek az injekció beadásának helyén jelentkező bőrpír és fájdalom formájában. Általános jellegűek enyhén megemelkedett hőmérséklet és fejfájás formájában.

DTaP vakcina:

• D - diftéria
• T - tetanusz
• P - pertussis (szamárköhögés)

A vakcinát hepatitis B, hemofilusz invazív fertőzések és gyermekbénulás (poliomyelitis) elleni készítménnyel kombinálják.

Az oltás felnőttkorban 15 évente elvégezhető, mivel a megszerzett ellenanyagszint az életkor előrehaladtával csökkenhet.

Mivel bakteriális fertőzésről van szó, a védőoltáson kívül nincs megelőzés. A fertőzés kockázatát azonban ki lehet küszöbölni a higiéniai előírások betartásával és a potenciálisan fertőzött személyekkel való érintkezés kerülésével a veszélyeztetett fejlődő országokban.

Ha szoros kapcsolatban állt olyan személlyel, akinél diftériát diagnosztizáltak, azonnal forduljon körzeti orvosához. Az orvos vérmintát és légúti kenetet vesz, hogy kizárja vagy megerősítse a diftériás fertőzést.

Korai diagnózisra és szakszerű antibiotikumos kezelésre van szükség.

A diftéria jelenleg nem elterjedt a fejlett országokban. A betegség gyors diagnózisa és az izolálás ezért problémás lehet. A kezelés késői megkezdése az egészségügyi szövődmények nagy kockázatával jár.

Ezért a megelőzés védőoltás formájában a leghatékonyabb.