Csontrák kezelése: műtét, sugár- és kemoterápia, gyógyszerek.

A csontdaganatok hatékony kezelése interdiszciplináris együttműködést igényel.

A multidiszciplináris megközelítésben gyermekorvosok, háziorvosok, ortopédusok, patológusok, onkológusok, radiológusok, valamint rehabilitációs és fizioterápiás szakemberek vesznek részt.

Maga a mozgásszervi daganatok kezelése az elmúlt 40-50 évben fejlődésen ment keresztül, és megváltozott a megközelítés, ami javította a betegek túlélési esélyeit és prognózisát.

A rosszindulatú sejtek átalakulásával kapcsolatos új ismeretek terápiás lehetőségeket biztosítanak a géntechnológia számára.

A kezelési sémák célja a primer tumor radikális eltávolítása. Ezt gyakran szisztémás kemoterápiával és/vagy sugárterápiával kombinálva végzik.

Gyakran a műtét előtt úgynevezett neoadjuváns kemoterápiát alkalmaznak a daganat zsugorítása érdekében.

A sebészeti megközelítés ortopéd sebész és érsebész, mellkassebész vagy plasztikai sebész együttműködését igényelheti. A daganat nem teljes eltávolítása a kiújulás nagy kockázatát rejti magában.

A sebészeti technikák jelentősen fejlődtek. Ne gondoljon azonnal radikális amputációra.

A végtagok daganatai esetében a legtöbb beteg képes az úgynevezett végtagkímélő műtétre. Ennél a műtétnél a csont érintett részét az egészséges szövetekig eltávolítják, és protézissel helyettesítik. A műtét után nagyon fontos a beteg alapos rehabilitációja.

Néhány betegnél szükség lehet a végtag amputációjára. Leggyakrabban olyan betegekről van szó, akiknél nagyméretű daganatról vagy agresszív, gyorsan terjedő daganatról van szó, amelyet nem lehet biztonságosan eltávolítani.

Az alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek közé tartozik a metotrexát, doxorubicin, ciszplatin, karboplatin, ifoszfamid, topotekán stb. Ezeket a tumor konkrét típusának megfelelő, szabványos nemzetközi protokollok szerint adják.

A sugárterápiának fontos szerepe van a csontrák kezelésében (pl. a műtét utáni maradványok eltüntetésében) és a szövődmények megelőzésében. Terápiás alkalmazása a kezdeti kezelésben egyes típusoknál korlátozott. Az osteosarcoma például erősen sugárrezisztens.

A csontáttétek terápiája szintén multidiszciplináris megközelítést igényel.

A csontáttétek, ha nincs gerincvelő kompresszió vagy kóros törés, jelentősen befolyásolhatóak a daganatellenes és antiresorptív terápiával. Így a betegek mozgékonysága és önellátása megőrizhető.

Jobb prognózis érhető el, ha nincs nagyszámú csontáttét, ha nem társulnak más rendszerekben lévő áttétekkel, és ha azonosítják az elsődleges tumorágyat.

A csontáttétek kezelésében biszfoszfonátokat (pl. pamidronát, zoledronsav stb.) és célzott kezelést alkalmaznak a monoklonális antitest denosumabbal, fájdalomcsillapítókat, radioizotópokat, külső sugárterápiát, ortopédiai és sebészeti beavatkozásokat.