Hogyan kezelik az agyhártyagyulladást, agyhártyagyulladást? Gyógyszerek, antibiotikumok

Az első terápiás lépés a sokk és a szisztémás hipotenzió kezelése, amely azonnal veszélyezteti a beteg életét. Intravénás kristályos infúziót adunk.

A központi vénás hozzáférés és az oxigénnel ellátott légutak biztosítása életmentő eljárás a tudatzavaros betegeknél.

A gennyes agyhártyagyulladás kezelésének sarokköve az antibiotikum-terápia korai megkezdése.

A széles spektrumú antibiotikumok első adagja empirikus. Ez azt jelenti, hogy a kórokozó ismerete nélkül is a klinikai kép és a terapeuta feltételezései alapján adunk antibiotikumokat.

Az ilyen kezelés megkezdésének nagyon gyorsnak kell lennie, általában a kórházi felvételt követő 30 percen belül.

Ezért nincs idő és hely hosszas vizsgálatokra.

Ha a tünetek gennyes agyhártyagyulladásra utalnak, a kórokozótól függetlenül antibiotikumos kezelést adunk.

A III. generációs cefalosporinokat nem immunhiányos felnőtteknél és 3 hónapos kortól gyermekeknél alkalmazzák. Ezek nagyon érzékenyek a pneumococcusokra, még vancomycinnel vagy rifampicinnel való kombináció nélkül is.

A cefalosporinokra való allergia esetén a klóramfenikolt választják. Óvatossággal a meropenem antibiotikum is választható.

A 3 hónapos kor alatti csecsemőknél a kezelést ampicillinnel erősítik meg. Ebben a korban nagy a kockázata annak, hogy a gennyes agyhártyagyulladás kórokozója Listeria monocytogenes lehet.

Ezt a kombinációt (harmadik generációs cefalosporinok és ampicillin) 50 év feletti betegeknél és immunhiányos, pl. cukorbetegségben, májzsugorban vagy alkoholfüggőségben szenvedőknél is alkalmazzák.

Az antibiotikum-kezelést a mikrobiológiai vizsgálat értékelése és a fertőző ágens azonosítása után állítják be.

Például, ha pneumococcus vagy meningococcus okozta agyhártyagyulladásról van szó, penicillin G-t adnak.
Ha listeria fertőzésről van szó, az ampicillint aminoglikozidokkal kombinálják.

Gyakori szövődmény az ampicillinre való allergia. Ilyenkor meropenem, vancomycin, linezolid vagy cotrimoxazol jön szóba.

Egy speciális csoportot alkotnak a nosocomiális meningitisek.

Ezeket a fertőzéseket a kórházi környezetben élő baktériumok okozzák, és a személyzet keze által terjednek. A központi idegrendszer nosokomiális fertőzései nagyon gyakoriak az idegsebészeti műtétek utáni betegeknél, amikor még hosszú kórházi tartózkodásra van szükség.

Mivel ezek a baktériumok már hozzászoktak az antibiotikumokkal telített kórházi környezethez, sok gyakori antibiotikum elveszíti hatékonyságát. Az ilyen baktériumokat multidrog-rezisztensnek nevezik. Kezelésük terápiás szempontból nagyon nehéz.

Az ilyen típusú baktériumokra vannak olyan antibiotikumok, amelyek védettek. Használatuk csak erre az esetre korlátozódik. Az egyik ilyen antibiotikum a meropenem.

Immunhiányos betegeknél nagy a kockázata a gombás fertőzéssel járó agyhártyagyulladásnak. Ebben az esetben gombaellenes gyógyszereket alkalmaznak, konkrétan a flukonazolt. Kriptokokkuszfertőzés esetén az amfotericin B-t választják.

A kezelés időtartama a kórokozó szervezet típusától függ. Meningococcus, haemophilus és pneumococcus esetén az intravénás kezelés 7-10 napig tart. Staphylococcus fertőzés esetén 14 nap. Ha Listeria monocytogenes-t találnak kórokozóként, a kezelés 21 napra hosszabbodik.

Ha az antibiotikumos kezelés sikertelen, idegsebészeti beavatkozáshoz - drenázshoz - folyamodnak. Ez a helyzet staphylococcus meningitisben fordul elő, amely a liquorjáratokba kialakult sönt szövődménye lehet.

A gennyes agyhártyagyulladás támogató kezelése

Az antibiotikumos kezelés korai megkezdése ellenére a beteg klinikai állapota tovább romolhat. A látszólag nem feltűnő klinikai képet még a kezelés alatt is kísérheti tudatzavar, görcsök, bénulás, szepszis és szeptikus sokk.

Ezért minden gennyes agyhártyagyulladásban szenvedő beteget több napra intenzív osztályon, megfigyelt ágyban kell elhelyezni.

Az ilyen ágyon az antibiotikus kezelés mellett a beteg kortikoterápiát (kortikoszteroidok adása az agyödéma megfékezésére), görcsmegelőző kezelést (benzodiazepinek és antiepileptikumok) és sokkellenes kezelést kap kristályos infúziókkal. Magas láz esetén többek között fájdalomcsillapító és lázcsillapító terápiát adnak.

Ha a tudatzavar elmélyül és eszméletvesztés vagy akár kóma alakul ki, a beteget mesterséges tüdőlélegeztetésre kell helyezni.

A neurológiai tünetek lefolyása a megnövekedett koponyaűri nyomás kezelésétől függ, amely csökkenti az agy vérellátását (agyi perfúzió). Kezdetben a megfelelő perfúziót a beteg megfelelő pozicionálásával érik el, a fejet 15-30 fokkal a test többi része fölé emelve.

A nem stabil keringésű betegeknél furoszemid és mannitol infúzióját alkalmazzák, hogy biztosítsák a felesleges folyadék elvezetését és távozását a szervezetből.