Krónikus obstruktív tüdőbetegség: miért alakul ki és ki van veszélyeztetve?

A krónikus obstruktív hörgő-tüdőbetegség (COPD) a hörgők és a tüdő súlyos krónikus betegsége, amely a tüdőszövetet érő különböző külső hatások és belső tényezők együttes hatására alakul ki.

Ez a légutak visszafordíthatatlan (irreverzibilis) károsodását eredményezi, ami a hörgők és a tüdő tartós elzáródását okozza, valamint a légutak fokozott gyulladásos reakciójához vezet, amikor ismét káros anyagokat lélegzünk be.

Az így kialakuló elzáródás károsítja a légzést (pulmonális ventiláció). A beteg nehezen lélegzik, zihál, köhög, és beveti a járulékos légzőizmokat. Ha az állapot hosszú ideig fennáll, ezek a kompenzációs mechanizmusok elégtelenek, kudarcot vallanak, és kóros légúti tágulás következik be.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség két betegség kombinációja

A krónikus obstruktív tüdőbetegség lényegében két betegség kombinációja, amelyek egy bizonyos összefüggésben keletkeznek, illetve egymásra épülnek és fejlődnek.

A krónikus hörghurut lép fel először, a légúti elzáródás közvetlen következményeként.
Alapelve a káros anyagok lerakódása a tüdő válaszfalaiban, a légzőtér beszűkülése és a tüdő térfogatának csökkenése.
Légszomjban, köhögésben és légzés közbeni sípoló hangokban nyilvánul meg.

Ha a negatív tényező fennáll, és a betegséget nem kezelik, az állapot előrehalad.
Az állapot előrehaladtával és a kompenzációs mechanizmusok, ebben az esetben a járulékos légzőizmok bevonásával a légutak kóros kitágulása - emphysema - következik be.

A belélegzett szennyező anyagok típusától függően az állapotot gyakran tüdőrák kialakulása is nehezíti.

A legrosszabb esetben légzési elégtelenség, légzési elégtelenség és a beteg halála következik be.

Bár a dohányzás, különösen a belélegzett cigarettafüstben lévő toxinok a krónikus obstruktív tüdőbetegség leggyakoribb okozója, messze nem ez az egyetlen tényező.

Miért alakul ki a krónikus obstruktív tüdőbetegség?

Ezt a betegséget túlnyomórészt exogén, de endogén tényezők is okozzák. Ezek kombinációja is lehet.

Maga a beteg (dohányzás, poros otthoni környezet), a társadalom egésze (szennyezett környezet, kipufogógázok és károsanyag-kibocsátás) vagy a kockázatos munkakörnyezet (vegyi anyagokból származó füstök) felelős a nem kívánt gázok belégzéséért. Ezek mind exogén tényezők.

A genetikai hatásokat, azaz az öröklődést endogén tényezőknek tekintjük. Újabban a táplálkozási hatásokat is felfedezték az obstruktív betegségek kialakulása mögött.

Táblázat a krónikus obstruktív tüdőbetegség leggyakoribb kockázati tényezőivel:

Szervetlen részecskék

A belélegzett szennyező anyagok közé tartoznak tehát a szervetlen részecskék. Ebbe a csoportba tartozik minden olyan szennyező és káros anyag, amely nem szerves (élő) eredetű.

Ide tartoznak a különböző elemek és fémek, amelyek füstjét például a feldolgozás során belélegezzük.

Ezeknek leginkább azok a munkavállalók vannak kitéve, akik rendszeresen és hosszabb ideig érintkeznek velük.

Ezek közé tartozik az ólom, a higany, a vanádium, az olyan káros gázok, mint a stiban, az arzén, a foszgén, a klór, a hidrogén-cianid, a hidrogén-szulfid, az ammónia, a kén-oxidok és -vegyületek, az anilin, a fenolok, a hangyasav, a naftalin, a benzol stb.

Más maró hatású gázok is veszélyesek, még a cementtel dolgozó építőipari munkások is veszélyeztetettek.

A modern korban egyre inkább a figyelem a szilárd tüzelőanyagok otthoni használatának és a nem megfelelő szellőztetésnek a nagy kockázatára irányul. Ez a szennyező anyagok állandó belégzését és a krónikus obstruktív tüdőbetegség nagyobb kockázatát okozza.

Érdekes:
A COPD leggyakoribb oka a cigarettafüst, amely számos káros anyagot tartalmaz.
Ezek bizonyítottan károsítják az emberi egészséget. Számos betegséget okoznak, köztük a COPD-t.
Ezek közé tartozik a nikotin, más alkaloidák, kátrány, szénmonoxid, nitrogén-oxid, hidrogén-cianid, formaldehid, arzén, nikkel, kadmium, benzol, polónium, radon és mások.
A cigarettában belélegzett anyagok radioaktív, karcinogén (rákkeltő), mutagén (génmutációt okozó) és teratogén (magzatkárosító) anyagokat tartalmaznak.

Szerves részecskék

A baktériumok, vírusok, spórák és penészgombák olyan szerves kórokozók, amelyeket az ember is belélegezhet. Mivel ezek a mikroorganizmusok mindenütt körülöttünk vannak, a fertőzés veszélye állandó.

Nemcsak különböző szervek és rendszerek fertőzéseit okozzák, hanem ismételt vagy rendszeres belégzéssel akár kiújuló betegségeket is okozhatnak.

Ezeket az ismétlődő fertőzéseket több tényező okozza, mint például a legyengült immunitás, más társuló betegségek, rossz szociális körülmények (hideg, nedvesség, kosz) vagy olyan környezet, ahol fokozottan érintkezünk más emberekkel (iskola, munkahely).

Más szervekhez hasonlóan a tüdőt is károsítják bizonyos mértékben ezek a mikroorganizmusok és az ismétlődő gyulladások. A tüdőszövet károsodásának mértéke egyéni lehet, ezért a krónikus obstruktív tüdőbetegségre való fogékonyság is egyéni.

Genetika

Kimutatták, hogy a genetika szerepet játszik a COPD kialakulásában. Az α1-antitripszin (AAT) hiánya okozza.

A normál érték (0,78 g és 2 g között) 10%-ánál kisebb α1-antitripszin érték azt jelzi, hogy a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegnél fennáll a tüdőtágulat korábbi kialakulásának kockázata.

Ha egy ilyen beteg egyszerre több kóros inzultusnak van kitéve, nagyobb valószínűséggel alakul ki nála krónikus obstruktív tüdőbetegség. Alternatív esetben sokkal súlyosabb fokozatú lehet.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség évek alatt, lassú ütemben fejlődik ki.
Ezért a betegség kezdetben nem jelentkezik, és a beteg egészségesnek tűnik.

A tüdő kezdeti elváltozásai nem elég súlyosak ahhoz, hogy tudatosuljanak. Ez megkönnyíti a további előrehaladást.

A betegség kezdeti megnyilvánulásai nem kényszerítik a beteget arra, hogy orvoshoz forduljon, mivel gyakran az életkornak tulajdonítják őket. Például alacsonyabb fizikai teljesítmény vagy légszomj fokozott fizikai aktivitás esetén.

Azonban a jelentősen csökkent fizikai aktivitás és a megerőltetés utáni légszomj és az irritáló köhögés vagy paroxizmális köhögés egyidejű növekedése figyelmet érdemel. Általában a betegek akkor fordulnak orvoshoz, amikor ezeket a tüneteket észlelik.

Az állapot addig fokozódik, amíg végül minimális megerőltetés után súlyos légzési problémák lépnek fel. Ezt súlyosbítja az exogén inzultusnak való tartós kitettség (pl. dohányzás), a gyakori légúti fertőzések vagy a vízszintes testhelyzet, különösen éjszaka.

A légzés gyorsabb, sekélyebb és lényegesen nehezebb. Szaknyelven az ilyen légzést tachypnoének nevezik.

A légzés megerőltetése és a jelentős légzési erőfeszítés vérnyomás-emelkedést és gyors szívverést okoz. Ez egy kompenzációs mechanizmus, amelynek célja, hogy a vért és az oxigént a lehető legrövidebb idő alatt eljuttassa a nem oxigénnel ellátott szövetekhez és szervekhez.

Egy másik tipikus megnyilvánulás a száraz, irritatív köhögés. Eleinte szórványosan jelentkezik, később krónikussá válik. Főleg éjszaka, alvás közben jelentkezik. Idővel produktív köhögéssé válik, mivel a tüdőben megnő a nyálkakiválasztás és a beteg köpetet köhög fel.

Az elzáródás okozta légzési helyszűkület (görcsök, váladék) sípoló hangokat és nyikorgást okoz légzés közben.
A legnagyobb problémát a kilégzés jelenti, amikor a beteg nagy erőfeszítéssel nyomja ki a levegőt a tüdőből. Jellegzetes sípoló hangot ad - az úgynevezett kilégzési stridort.
Ugyanakkor a járulékos légzőizmokat is kénytelen igénybe venni.

Mindezek a légzési nehézségek a tüdőfunkció károsodását és hipoxiát, azaz oxigénhiányt eredményeznek a szervezetben. Ez így magas vérnyomásban és tachikardiában nyilvánul meg. Később, amikor az illető már nem képes kompenzálni az oxigénhiányt, a bőr és a nyálkahártyák elkékülnek (cianózis, különösen az akrális részeken), a vérnyomás és a pulzusszám csökken.

A krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél mellkasi hiperinfláció alakul ki. Mellkasuk hordóra hasonlít, ezért hordós mellkasnak is nevezik.

Fontos:
A krónikus obstruktív tüdőbetegség nem csak a tüdőt érinti!
Szisztémás következményei is vannak!
Más szervek, például a szív betegségei - cor pulmonale - is társulnak hozzá.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség diagnosztizálása általában nem nehéz, mivel a betegek túlnyomó többsége csak akkor fordul orvoshoz, amikor a betegség már kezd megnyilvánulni.

És nem az alkalmi köhögés hozza be a betegeket. Krónikus és szűnni nem akaró köhögéssel és érezhető légszomjjal lépnek be a járóbeteg-rendelőbe, akár több, akár kevesebb megerőltetés után.

A betegség megnyilvánulásai és a legfontosabb anamnesztikus adatok (dohányzás, kockázatos munkakörnyezet) szinte mindig a helyes diagnózishoz vezetik az orvost.

A célzott vizsgálati módszerek csak megerősítik a krónikus obstruktív tüdőbetegség feltételezett diagnózisát.

Spirometria

A spirometriát nemcsak a tüdőbetegségek diagnosztizálására, hanem azok súlyosságának meghatározására is használják. Kideríti a légutak légáramláskorlátozottságának mértékét.

Ez az alapja a betegség súlyosságának meghatározásának, fontos mutató a betegség lefolyásának nyomon követésében, és ugródeszka a későbbi terápia beállításához vagy megváltoztatásához.

A spirometriás kritériumokat az egy másodperc alatt kilélegzett levegő térfogata, az ún. egy másodperces erőltetett légzési térfogat (FEV-1), valamint az erőltetett kilégzés során kilélegzett levegő teljes térfogata, az ún. erőltetett kilégzési kapacitás (FVC) alapján határozzák meg.
Ezen értékek értékelését akut hörgőtágulat (bronchodilatáció) után gyakorolják, amelyet gyógyszeres kezeléssel (hörgőtágítók) idézhetnek elő.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség kritériumainak táblázata a spirometria alapján:

Bronchoszkópia

A bronchoszkópiát invazivitása miatt csak bizonyos esetekben végzik el. Általában nemcsak diagnosztikai célból, hanem a nyálkadugók eltávolítása céljából is javallott a betegeknél.

Ez egy invazív endoszkópos vizsgálati módszer, amely során a hörgőfát vizsgálják endoszkóp segítségével.

Az orvos vizuálisan értékeli a hörgők nyálkahártyájának elváltozásait, a hörgők lumenének változásait (szűkület/elzáródás), vagy az elzáródás (nyálkadugó) kimutatását.

Ez a módszer tehát nemcsak diagnosztikai, hanem terápiás célú is.

A betegség hosszú távon, akár több éven keresztül tünetmentes. A beteg nemcsak hogy nem tapasztal semmilyen kellemetlenséget, de a tüdő kóros elváltozásai nem korlátozzák az életét.

Később enyhe köhögés jelentkezik, amelynek a beteg nem tulajdonít komoly jelentőséget.

A köhögés a következő években fokozódik, míg végül krónikussá válik. A tüdőben fokozott nyálkakiválasztás és köptetés társul, és a száraz irritatív köhögés produktív köhögéssé válik.

Ezután egyéb tünetek is kialakulnak, amelyek közül a légzési zavarok állnak az első helyen. Eleinte csak nagyobb fizikai aktivitás során észlelhető, később normál tevékenységek közben, végül pedig minimális megerőltetés után jelentkezik.

Az elhúzódó légzési problémák következtében a szervezet oxigénellátása is elégtelen, ezért a betegség későbbi szakaszában fáradékonyság és izomsorvadás is jelentkezik.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség több szakaszban jelentkezik:

Krónikus obstruktív tüdőbetegség és védőoltás

Különböző szakirodalmakban vagy internetes portálokon olvasható, hogy az influenza és a pneumococcus fertőzések elleni védőoltás ajánlott a krónikus obstruktív hörgő-tüdőbetegségben szenvedő betegek számára.

1. Influenza elleni védőoltás - minden COPD-s beteg számára ajánlott, kortól és a betegség stádiumától függetlenül.
2. pneumococcus fertőzések elleni védőoltás - lehetőleg 65 év feletti és előrehaladott krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek számára ajánlott.

Értelemszerűen az ilyen súlyos tüdőbetegségben szenvedő betegek számára előnyös, ha védelmet kapnak minden olyan légúti fertőzés ellen, amely az alapbetegséggel együtt halálos következményekkel járhat, azaz a beteg halálát okozhatja.

Azonban nemcsak a logika, hanem számos tudományos vizsgálat is bizonyította, hogy a védőoltásnak megvan a maga értéke!

Az oltott betegeknél kevesebb volt a kórházi felvétel és nőtt a várható élettartam.
Ezek a fertőzések voltak azok, amelyek a betegek több mint egyharmadánál gyakori betegség súlyosbodását eredményezték.
Tehát a védőoltás a súlyosbodások előfordulását is csökkenti.