Krónikus fáradtság szindróma: mik az okai és tünetei + diagnosztika

Az ebben a diagnózisban szenvedő betegek súlyos fáradtságtól, lelassult és károsodott gondolkodásmódtól, alvászavaroktól és hormonális diszregulációtól szenvednek. A megerőltetés után hányinger is jelentkezik, ami súlyosan ronthatja a beteg képességét a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek elvégzésére.

A korai diagnózis és a korai kezelés döntő fontosságú a betegség magas előfordulási gyakoriságának és az életminőségre gyakorolt negatív hatásának megelőzése érdekében.

A krónikus fáradtság szindróma, más néven myalgikus encephalomyelitis egy komplex, több rendszerre kiterjedő betegség. Az idegrendszeren kívül a hormonális rendszert, az immunrendszert, a pszichét és másokat is érint.

A betegség előfordulási gyakorisága jelentősen magasabb a 40-70 éves korosztályban, de a gyermekek, serdülők vagy a 20-as éveikben járó fiatal felnőttek is megbetegedhetnek.

Érdekes módon az ápolók gyakran érintettek.

A fehér lakosság körében gyakrabban diagnosztizálják. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az alacsony jövedelműek körében gyakoribb, mint a magasabb jövedelmű és magasabb iskolai végzettségűek körében. Ez rámutat a társadalmi kockázati tényezők, például a stressz fontos szerepére.

A betegség progresszív, ami azt jelenti, hogy a tünetek súlyosbodnak, ha évekig nem diagnosztizálják vagy nem megfelelően kezelik.

A szindróma állatokban is előfordul, és 50%-ban halálos kimenetelű. Emberekben nagyon ritka.

A krónikus fáradtság szindróma okai vitatott témát jelentenek a szakértők körében, mivel a szindróma túl bonyolult és még mindig nem teljesen ismert.

Jelenleg a betegség kialakulásának legfontosabb okainak bizonyos fertőző betegségekkel való fertőzést, az immunrendszer szabályozási zavarát és a genetikai rendellenességeket tartják.

Genetika

A genetika közreműködését bizonyítja az a tény, hogy a betegség nagyon gyakran fordul elő olyan betegeknél, akiknek a családjában már előfordult a szindróma. Ha valamelyik szülőnél manifesztálódott, nagy a kockázata annak, hogy a gyermek vagy a testvér is szenvedni fog tőle.

Vannak olyan specifikus genetikai mutációk is, amelyekről ismert, hogy jelen vannak a betegségben szenvedő betegek genomjában.

Fertőzés

A betegség kiváltó okaként különböző fertőző betegségeket tartanak számon.

Az ismert okok közé tartozik az Epstein-Barr-vírus (EBV), a humán herpeszvírus (HHV)-6 és a humán parvovírus B19 fertőzés.

Az olyan betegségeknek való kitettség, mint a fertőző mononukleózis, a gyakori herpesz, a B19 vírusfertőzés vagy az úgynevezett ötödik gyermekbetegség kiválthatja a krónikus fáradtság szindróma kialakulását.

Az immunrendszer változásai

Ezek elsősorban a B-limfociták szintjének változásai.

Emellett az IgG immunglobulinok (B-limfociták által termelt antitestek) megnövekedett szintjét is megfigyelték.

Egyes betegeknél specifikus autoantitestek is előfordulnak, amelyek a saját szöveteik ellen irányuló antitestek.

Ezek a sejtek sejtmag- és membránstruktúrái elleni antitestek, valamint a neurotranszmitter-receptorok elleni antitestek. Ezek olyan kémiai anyagok, amelyek az idegrendszerben az információ továbbításáért felelősek.

Ezek a változások krónikus gyulladást okoznak a szervezetben, oxidatív stressz aktiválódását a szervezetben, a neuroendokrin működés változását és az idegsejtek elleni autoimmun támadást.

Konkrétan ezek közé tartoznak az antinukleáris antitestek (ANA), az anti-dsDNS antitestek és a neuronális és endotélsejtek elleni antitestek.

Fokozott oxidatív stressz

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegeknél jelentősen megnő az oxidatív stressz, amely jelentős szerepet játszik a betegség fellángolásában.

Megnőnek az oxidatív stressz biomarkerei, mint például az oxidált LDL-koleszterin ("rossz koleszterin") és egyes prosztaglandinok. Ugyanakkor csökken a pozitív antioxidánsok, mint például a természetben előforduló glutation mennyisége.

Az oxidatív károsodás a zsírsavakat és a fehérjéket az autoimmun folyamatok célpontjaivá alakítja.

Az emberi szervezetben a kémiai reakciók során keletkező szabad gyökök károsítják a fontos anyagok szállítási láncát, valamint az energiatermelést. Végül károsítják a mitokondriumokat, amelyek fontos organellumok, amelyeken keresztül a sejt lélegzik.

Változások a szerotonin átvitelében

A fáradtságot, amely a krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegek egyik fő tünete, feltehetően a szerotonin és metabolitjainak túlzott szintje okozza a központi idegrendszerben.

A túlzott szerotoninszint károsodott akciós potenciálok keletkezéséhez (az idegi válaszok elindításához) és ezáltal csökkent motoros aktivitáshoz vezet.

Hypocortisolism

A kortizol (hidrokortizon) egy szteroid hormon. Természetes módon termelődik az emberi szervezetben, konkrétan a mellékvesékben. A hormon mellékvesékből történő kiválasztását a hipotalamusz-hipofízis tengely szabályozza.

Fő funkciója, hogy fokozza a szervezet általános éberségét és felkészültségét az olyan stresszhelyzetekre, mint a stressz vagy a fertőzések.

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegeknél a hipotalamusz-hipofízis tengely károsodott, ezért a keringő kortizolszint túl alacsony.

Ennek a hormonnak az alacsony szintje okozza a krónikus fáradtság szindróma egyik vezető megnyilvánulását, nevezetesen a fizikai megterhelés utáni rosszullétet.

Jellemző tünete a megerőltetés utáni fáradtság, amely számos neurológiai, kardiovaszkuláris, légzőszervi és gyomor-bélrendszeri problémával jár.

A betegek által leírt fáradtságot súlyosbítja a fizikai megerőltetés és a függőleges vagy merev testtartás, például a számítógépes munka során hosszan tartó ülés.

A fáradtságot nem enyhíti a pihenés, és más orvosi okot nem lehet találni rá, azaz más betegségeket nem kísér fáradtság (fertőző betegségek, gyulladások, rák stb.).

A betegek gyakran arról számolnak be, hogy a fáradtság megjelenése előtt nagyon jó állapotban voltak. Hirtelen fellépő fáradtságról számolnak be, amely általában influenzaszerű betegséggel jár együtt.

Megerőltetés után hányingert is tapasztalnak. A rendszeres fizikai aktivitást hányinger és fáradtság követi, hosszú, általában egy napnál hosszabb ideig tartó gyógyulási időszakkal.

Gyakori az újonnan jelentkező krónikus fejfájás is, különböző szabálytalan ingadozásokkal. Az izomfájdalom a gyermekbetegeknél a leggyakoribb, és egy társult betegség, a fibromyalgia tünete is lehet.

Az ízületi fájdalom egy társuló autoimmun betegség, a reumatoid artritisz következménye.

Az alvást a gyakori ébredések zavarják, és az nem frissítő. Ezért a betegeknél napközbeni hipersomnolencia, azaz a nappali szundikálás szükségessége, különösen délután, és éjszakai álmatlanság jelentkezik.

Lelassult gondolkodás, a szellemi feldolgozás zavara, az új dolgok megtanulásának gyenge képessége, az új információk feldolgozásának zavara, a memória hanyatlása, a figyelem csökkenése és az egyszerre több feladat elvégzésére való képtelenség olyan tünetek, amelyek miatt a legtöbb ilyen betegnek csökkent a munkaképessége.

Ezenkívül ezeknél a betegeknél vegetatív tünetek is jelentkezhetnek, beleértve a hányingert, hányást, éjszakai izzadást, szédülést, valamint az alkohol és más gyógyszerek iránti intoleranciát.

Gyakoriak az olyan pszichiátriai változások is, mint a kontrollálatlan szorongás tünetei, a pánikrohamok és a szociális működés károsodása.

A krónikus fáradtság szindrómát kizárás alapján diagnosztizálják, azaz klinikai vizsgálat alapján és más lehetséges betegségek kizárása után.

Kezdetben, amikor a betegség okát elsősorban vírusoknak vélték, az Egyesült Államokban a Centre for Disease Control and Prevention (Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ) 1988-ban a fizikai tünetekre összpontosító diagnosztikai kritériumokat állított fel.

Később, 1991-ben kidolgozták az oxfordi kritériumokat, amelyek a krónikus fáradtság szindróma diagnózisát olyan betegségként határozták meg, amelyben a fáradtság, a myalgia és a kimerültség közepes vagy súlyos tünetei jelentkeznek.

Az oxfordi kritériumok a fáradtságot tekintették elsődleges tünetnek. A fáradtságnak határozottan kell kezdődnie, súlyosnak vagy legyengítőnek kell lennie, és ki kell hatnia a mentális és fizikai egészségre.

Ezeknek a tüneteknek legalább hat hónapja jelen kell lenniük, és az idő több mint ötven százalékában zavarni kell a beteg életét.

Egyéb tüneteknek is jelen kell lenniük, mint például a myalgia (izomfájdalom), a hangulatromlás és az alvászavarok.

A kritériumok kizárják a fáradtságot okozó ismert betegségben szenvedőket, valamint az ismert mentális zavarban, például skizofréniában, mániában, depresszióban, étkezési zavarokban, kábítószerrel való visszaélésben vagy ismert organikus agyi patológiában, például daganatban szenvedőket.

2015-ben az Institute of Medicine (IOM) új kritériumokkal állt elő a krónikus fáradtságszindróma diagnosztizálására.

Az IOM 2015-ös diagnosztikai kritériumai

A diagnózis felállításához az alábbi három tünet több mint hat hónapon át tartó jelenléte szükséges. Továbbá a tünetek intenzitásának a fáradtságrohamok legalább 50%-ában közepes vagy súlyosnak kell lennie.

A három fő tünet a következő:

• Fáradtság - a beteg azon képességének jelentős csökkenése vagy károsodása, hogy a betegség kezdete előtt élvezett tevékenységeket végezzen. Ez az állapot több mint hat hónapig tart.

• Fáradtság utáni rossz közérzet - a betegek a tünetek és a testfunkciók romlását tapasztalják olyan fizikai vagy pszichológiai stresszhatásoknak való kitettség után, amelyeket korábban jól toleráltak.

• Nem frissítő alvás - a betegek úgy érzik, hogy egy éjszakai alvás után még mindig fáradtak.

A megfelelő diagnózishoz a fent felsorolt három tünet, valamint az alább felsorolt egyéb tünetek egyike szükséges:

• Kognitív károsodás - gondolkodási, memória- vagy szellemi teljesítménybeli problémák. Az állapotot súlyosbítja a szellemi megterhelés, a fizikai megterhelés, a stressz vagy az időnyomás.

• Ortosztatikus intolerancia - a tünetek súlyosbodása függőleges testhelyzet felvétele és fenntartása esetén. A tünetek nem javulnak fekvés vagy lábemelés hatására.

A diagnosztikai folyamatot anamnézissel és fizikális vizsgálattal kell kezdeni. Az orvosoknak validált klinikai kérdőívet kell használniuk, mint például a DePaul tüneti kérdőívet.

A diagnózis megerősítésére nincsenek laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok vagy biomarkerek.

A laboratóriumi vizsgálatokat más betegségek kizárására használják, és ezek közé tartozik a vizeletvizsgálat, a teljes vérkép differenciáldiagnosztikával, a vér biokémiája, a pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok, az izomenzimek, például a kreatin-kináz szintje és a C-reaktív protein (CRP) szintje.

Ezek mellett gluténérzékenységi tesztek, endomysialis immunglobulin A antitestek, vizeletből történő drogszűrés és reumatológiai antitestek kimutatása is ajánlott.

Egyéb megfelelő vizsgálatok közé tartoznak:

• vérnyomás-ellenőrzés, pulzus, EKG
• hematológiai vizsgálat (eritrociták süllyedési sebessége, vérkép, teljes leukocitaszám és differenciálköltségvetés).
• mikrobiológiai vizsgálatok, mint például orr- és orrgaratnyálkahártya-tampon, széklet, vizelet, parazitavizsgálat.
• szerológiai vizsgálatok (EBV, CMV, toxoplazma parazita, Borrelia, chlamydia, mycoplasma és hepatitis vírusok HAV, HBV és HCV, valamint HIV elleni antitestek ellenőrzése).
• immunológiai vizsgálat
• allergiás bőrtesztek
• spirometriai tüdőfunkciós vizsgálatok
• általános neurológiai vizsgálat, beleértve az EMG-t és az EEG-t is
• pszichiátriai és pszichológiai kezelések

A krónikus fáradtság szindróma nem betegség a szó valódi értelmében, hanem csak egy sor tünet és probléma, amelyeknek még nincs pontos oka.

A betegség kezdete lehet hirtelen, egy fertőzést követően, egy nehéz élethelyzetet, pszichés stresszt követően. Egyes betegek fokozatos és kúszó kezdetről is beszámolnak, és nem emlékeznek a fáradtságuk kezdő ingerére.

Sajnos a betegség nem egy hétig, hanem több hónapig tart. A krónikus fáradtságszindróma diagnosztizálásához a tüneteknek legalább fél évig kell tartaniuk.

Sok beteg évekig nem tud megszabadulni a fáradtságtól, és az egész életükön át elkíséri őket.