Hogyan kezelik a köszvénybetegséget? Gyógyszeres kezelés, diéta vagy rehabilitáció?

A köszvény hosszú távú kezelése a húgysav vizeletkiválasztásának növelésére és a purin bioszintézis gátlására összpontosít. Az úgynevezett urikozurikumok és urikosztatikumok gyógyszereket alkalmaznak.

Az urikozurikumok olyan betegségeknél használatosak, amelyek a húgysav csökkent vizeletkiválasztása miatt alakulnak ki. Az urikozurikumok közül a normurat, a desurat, az urikovac, a benzbromaron jól ismertek.
Az urikosztatokat viszont akkor alkalmazzák, ha túlzott húgysavtermelés van. A szervezetből való kiválasztása változatlan lehet. Az egyetlen ebben a csoportban használt gyógyszer az allopurinol.

Az akut köszvényes rohamok kezelése fájdalomcsillapító, azaz a fájdalomcsillapítást célozza. Leggyakrabban a nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) alkalmazzák, amelyek a gyulladást is csökkentik.

A fájdalomcsillapítás hatékonyabb, ha a beteg nyugalomban van, lehetőleg ágyban. Az érintett végtagot párnával kell megtámasztani. A magasított helyzet biztosítja, hogy a terület vérellátása csökkenjen, miközben a duzzanat és így a fájdalom is csökken.
A betegnek kerülnie kell a hideget, mivel az rohamot vált ki. Akut rohamok és fájdalom esetén azonban az érintett területre helyezett jégpakolás megfelelő, sőt kívánatos. Helyileg csökkenti a véráramlást, a hőmérsékletet, a duzzanatot és a fájdalmat, és lassítja a gyulladásos folyamatot.
A gyulladás csökkentése érdekében közvetlenül az ízületbe adhatóak kortikoszteroidok. Az orális reumaellenes gyógyszerek közül a kolhicin a leggyakrabban alkalmazott.

A köszvény két roham közötti kezelése elsősorban kúraszerű. A megfelelő folyadékbevitelre, szigorú diétás intézkedésekre, az alkohol teljes mellőzésével, gyógyfürdőkezelésre és rehabilitációra összpontosít.