Huntington-kór: mi az és mik a tünetek/diagnózis?

A Huntington-kór egy ritka neurodegeneratív öröklődő betegség. Az öröklődés autoszomális domináns öröklődésű. Elég, ha a gén az egyik szülőtől öröklődik. A betegség krónikus és progresszív. Ez azt jelenti, hogy idővel alakul ki.

Nincs különbség férfi és nő között. A Huntington-kór viszonylag ritka, 100 000 emberből körülbelül 7-et érint. Az előfordulása földrajzilag változó, Európában és az USA-ban a leggyakoribb, Ázsiában és Afrikában ritkább.

A betegség progresszív jellegű, ami azt jelenti, hogy fokozatosan kezd el jelentkezni, és a tünetek idővel súlyosbodnak. A tünetek megjelenése leggyakrabban középkorban történik, a leggyakoribb kezdet 20 és 40 éves kor között. Előfordulhat azonban gyermekkorban vagy idős korban is. A 20 éves kor előtt kialakuló betegséget fiatalkori Huntington-kórnak is nevezik.

Fiatalabb gyermekeknél igen gyakori, hogy a rossz gén apai ágon öröklődik. A betegség alapja a genetikai információ átadása, amely az úgynevezett tripletekben tárolt, az emberi szervezetben a fehérjék kialakulásáért felelős nukleotidok hármasában található. Konkrétan a CAG-tripletben.

Ezért egy gén mutációja felelős, amely a huntingtin nevű anyag termelődését eredményezi. 1993-ban fedezték fel, de pontos funkciója ismeretlen. Úgy gondolják, hogy a CNS, a központi idegrendszer fejlődésében játszik szerepet.

Először 1872-ben írta le George Huntington amerikai orvos.

A Huntington-kórban e hármasok ismétlődése gyakori. A hármasok ismétlődésének mennyisége és gyakorisága befolyásolja a tünetek megjelenésének idejét. A nagyobb mennyiségek korábbi megjelenést eredményeznek.

A neurodegeneratív károsodás azt jelenti, hogy az idegrendszer károsodik, beleértve a központi idegrendszert, azaz az agyat. Jellemzően koordinálatlan önkéntelen mozgásokkal jár. Ugyanakkor a szellemi képességeket is érinti. A betegség a kognitív funkciókat is érinti, különösen a memóriát és a beszédet.

Mint már említettük, a Huntington-kórnak különböző formái vannak - pontosabban három. Ezeket aszerint osztják fel, hogy milyen életkorban kezd a betegség megnyilvánulni. Részletesebb leírás az alábbi táblázatban található.

Táblázat a betegség formáinak felosztásával és leírásával

A betegség oka egy genetikai mutáció. A DNS-kromoszóma hibája öröklődik. Ez a huntingtin nevű fehérje termelődését eredményezi. Ha az egyik szülőnek van a betegség, a gyermek 50%-os eséllyel kapja meg.

Érdekes az is, hogy ha az anya volt a hibás gén okozója, akkor a betegség enyhébb és idősebb korban jelentkezik. Az apa esetében ennek az ellenkezője igaz. A betegség akár 95%-ban öröklődik. Így a szülőtől való átvitel egyben a legsúlyosabb kockázati tényező is. A jelentések szerint az esetek körülbelül 5%-ában a mutáció nem öröklődik.

A genetikai mutációt a génben lévő bázisok sorrendjének megváltozása okozza. Négy bázis van, és ezek adenin, timin, guanin és citozin. A génben kódot alkotnak, mégpedig elrendezésükkel. A Huntington-kór esetében a C-A-G redundánsan ismétlődik a DNS-kódban.

Normális körülmények között a C-A-G triplett körülbelül 9-35-ször ismétlődik. Ebben a betegségben több mint 40. Megerősítették, hogy minél több van belőle, annál gyorsabban fejlődik ki a betegség. Ennek következménye a huntingtin nevű fehérje kialakulása, amely aztán az agy károsításával és működésének megzavarásával okozza a betegséget.

A betegség megnyilvánulásai leggyakrabban külső, látható tünetek. A mozgászavarokon belül a leggyakoribb tünet a chorea. Az érintett személynek kontrollálhatatlan, akaratlan mozgásai vannak. Például a kezek, de az arcizmok, esetleg a nyelv kontrollálatlan mozgása is.

A betegség tünetei közé tartozik a nyelési zavar, a nyáladzás és a csökkent táplálékfelvétel. Az illető képtelen gondoskodni magáról, és napi segítségre szorul, képtelen az önellátásra. Ennek következtében a betegséget gyakran kíséri fogyás és alultápláltság.

Az agykárosodás a személy pszichológiai képességeit is befolyásolja. A kognitív funkciók, a beszéd vagy a memória sérül. Példaként említhetők a viselkedésbeli változások, amikor a nyugodt személy hirtelen agresszívvá és egocentrikussá válik.

Az agresszió vagy akár az apátia vagy a depresszió nagyon gyakori tünetek, ahogy a későbbi stádiumokban a demencia is. A legsúlyosabb esetekben a betegség teljes személyiségváltozáshoz, személyiségösszeomláshoz és pszichotikus zavarokhoz vezet.

A klinikai tünetek 5 szakaszra oszthatók:

1. a szakasz, amikor a személy teljesen aktív és önellátó, képes munkát végezni.
2. a szakasz, amikor a tevékenységekben enyhe korlátozás tapasztalható, de a személy önellátó.
3. olyan szakasz, amikor a cselekvőképtelenség jelen van, a tevékenységekhez segítségre van szükség.
4. szakasz, a személy nem önellátó, de még képes otthoni környezetben élni
5. a nem rászorultsági stádium, amikor teljes ápolásra van szükség.

A pszichológiai változások az elsők, amelyek a következők:

• személyiségváltozás és zavarok
• szellemi hanyatlás, memória- és tanulási zavarok
• koncentrációs zavarok
• a kedvenc tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése
• szellemi lassulás
• csökkent ítélőképesség és kritikusság, helyzetek rossz megítélése
• szorongás
• viselkedési zavarok, agresszió
• hangulatváltozások, érzékenység
• depressziós zavar, öngyilkossági hajlam
• pszichotikus zavarok, téveszmék, hallucinációk, paranoia
• demencia a személyiség teljes összeomlásáig

A motoros (mozgási) nehézségek későbbi megjelenése miatt a betegség helyes diagnózisa gyakran késik. Előfordul, hogy tévesen pszichiátriai betegséget diagnosztizálnak, miközben a Huntington-kór felderítetlen marad. Ezt követően a motoros zavarok társulása után a gyanú erre a betegségre terelődik.

A betegségnek a következő motoros megnyilvánulásai vannak:

• izomrángások, mint például az arc tik.
• grimaszok
• az arcizmok görcsei
• motoros nyugtalanság
• beszédzavarok, kiejtési zavarok (dysarthria)
• önkéntelen hangok
• nyelési zavarok
• az étel felköhögése és az idegen test belégzésének veszélye (aspiráció)
• fokozott nyáltermelés
• önkéntelen mozgások (chorea) kialakulása
  • a végtagok hirtelen mozgása
  • rángatózó mozgások
  • csavarodó mozgások
  • koordinálatlan mozgások

A motoros mozgások céltalanok, de a romlás általában célzott mozgással következik be. Nyugalomban, különösen alvás közben az önkéntelen mozgások megszűnnek. Még a járás is általában károsodik, és a részeg állapothoz hasonlíthat. A későbbi szakaszokra az önellátás elvesztése jellemző.

A diagnózis elsősorban közvetlen genetikai vizsgálatokon alapul. A betegség megerősítésére vagy kizárására DNS-vizsgálatokat használnak. Ezt követően meghatározható az ezt a neurodegeneratív betegséget okozó hármas ikrek túlzott száma.

A pontos szám alapján meghatározható a genetikai információ mutációjának és degenerációjának mértéke. A betegség lehetséges kezdetét és intenzitását is meg lehet becsülni. A betegség megállapítására pszichológiai vagy pszichiátriai vizsgálatokat is alkalmaznak.

A diagnózis felállításához neurológiai vizsgálatokat is használnak. A motoros készségeket, az általános fizikai és motoros állapotot, az önkéntelen mozgásokat és egyéb nehézségeket értékelik. Általában egyéb alapvető laboratóriumi vizsgálatokat is végeznek. A differenciáldiagnosztikában az EEG-t, azaz az agy elektromos aktivitásának vizsgálatát is használják.

A CT- vagy MRI-vizsgálatok is hasznosak, különösen a bazális ganglionok, az agykéreg és természetesen az agy általános állapota szempontjából. A betegséget gyakran csak abban a szakaszban diagnosztizálják, amikor a motoros tünetek már jelentkeznek. Ha pszichiátriai problémák jelentkeznek, a Huntington-kórra nem gondolnak a kezdeti vizsgálatok során.

A betegség lefolyása változó, és függ a hármas ikrek számától. Minél több a hármas ikrek száma, annál korábban jelentkeznek a tünetek és annál súlyosabb a betegség lefolyása. A klasszikus formában a tünetek jellemzően 30 és 45 éves kor között jelentkeznek.

Ez a forma a leggyakoribb, és a Huntington-kór esetek 90%-ában fordul elő. Elsőként pszichológiai nehézségek jelentkeznek. Ezek enyhébb formái közé tartozik a szorongás, a hangulatváltozás és a nagyobb érzelmesség. A személy elveszíti érdeklődését a korábban kedvelt tevékenységek iránt.

Az intellektus csökken, a memória, a koncentráció és így a tanulás is károsodik. A viselkedést befolyásolja a megromlott ítélőképesség, a kritikusság és a helyzetek rossz megítélése. Kriminális viselkedés is előfordulhat. Összességében a személy mentálisan lelassul (bradypsychic). Másrészt a viselkedésbeli változások agresszióra ösztönözhetnek.

Rosszabb változat a depressziós állapotok és az ebből eredő öngyilkossági gondolatok. Idővel pszichotikus nehézségek, például téveszmék vagy hallucinációk lépnek fel. A pszichológiai változások csúcspontja a személyiség összeomlása és a demencia.

Nem a pszichés nehézségek vezetnek a diagnózishoz, hanem csak a motoros zavarok megjelenése. Kezdetben kisebb izomrángások, például arcizomrángások, izomtikák vagy grimaszok jelennek meg. A lábak hirtelen mozgását és más önkéntelen, rángatózó, de csavaró mozgásokat choreának nevezzük.

Az önkéntelen mozdulatok a táncra emlékeztetnek, innen származik a görög chorea elnevezés.

Általános motoros nyugtalanság alakul ki. A mozgások durvák és céltalanok. A tudatos mozgás romlik és visszahúzódik pihenés és alvás közben. Beszédzavarok és önkéntelen hangok társulnak hozzá. Az életminőséget súlyosan befolyásolja.

A nyelés is problémás, ami túlzott nyálelválasztást okoz. Gyakori az étel vagy folyadékok aspirációja. Ez az idegen tárgy, például étel belégzésének kockázatát teremti meg. Az aspiráció tüdőgyulladást okoz, és ez a szövődmények miatt kockázatos.

Idővel az önellátás csökken. A finommotoros készségek károsodnak. A személy képtelen felöltözni, gombokat becsatolni. A tárgyak kiesnek a kezéből, az írás nehézkes. A járás a részeg állapothoz hasonlíthat. A későbbi szakaszokban mozgásképtelenség vagy izommerevség lép fel.

Az önellátás elvesztése étkezési zavarokat és fogyást okoz. A 4. stádiumban a személy nem járóképes, de képes otthon élni. Ez nem így van az 5. stádiumban, amikor teljes idejű ápolásra van szükség.

A mentális zavarok és a mozgásszervi károsodás előrehalad. Depresszióval együtt öngyilkossági hajlam is előfordul. A várható élettartam általában 10-15 év között van a betegség kezdetétől számítva.

Ha a mutáció kiterjedtebb, a betegség kezdete korábbi. Ha 20 éves kor előtt jelentkezik, a betegség formáját fiatalkori Huntington-kórként értékelik. A pszichés nehézségek a fő jellemző. Epilepszia és Parkinson-szindróma társul hozzá.

Az akaratlan mozgások ritkábbak vagy enyhék. A betegség súlyosabb és gyorsabban előrehalad. A fiatalkori Huntington-kór ezen formája esetén a túlélés rövidebb.

Ha viszont a génmutáció kevésbé kiterjedt, a betegség később kezdődik. Ezt késői formának nevezik. Általában 60 éves kor után jelentkezik.

A betegség általános lefolyása lassabb. A tünetek hasonlóak a klasszikus formához, de enyhébbek. A várható élettartam normális és az egészséges lakosságéhoz hasonló.