Gyomorrák: mik az okai, megnyilvánulásai és első tünetei?

A gyomorrák súlyos, magas halálozási arányú daganatos megbetegedés, amelynek előfordulása azonban világszerte enyhén csökken. A betegek nagy részét a betegség előrehaladott stádiumában diagnosztizálják.

Melyek a gyomorrák első tünetei, milyen kezelési lehetőségek vannak?

A gyomorrák előfordulása Japánban, Chilében vagy Közép- és Dél-Amerikában a legmagasabb. Ez a második leggyakoribb rákos halálozási ok. Az adenokarcinóma (a mirigyhámsejtekből kiinduló rosszindulatú daganat) a gyomorrák leggyakoribb típusa.

Ebben a cikkben megismerheti az okokat, a kockázati tényezőket, a tüneteket, a diagnózist, a kezelési lehetőségeket és sok más érdekes információt.

A gyomor dióhéjban

A gyomor (gaster, stomachus) az emésztőrendszer zsák alakú szerve. A nyelőcsövet és a vékonybelet köti össze. A gyomor fő feladata a bevitt táplálék összegyűjtése. Perisztaltikus hullámok segítségével a gyomornedvvel együtt kémiailag emésztett táplálékká (chyme) alakítja át a táplálékot. Az így feldolgozott táplálék fokozatosan a vékonybélbe jut. A vékonybélben feldolgozzák és a szükséges anyagokkal és tápanyagokkal együtt felszívódik a szervezetbe.

A gyomorfal 4 alapvető rétegből áll:

• a belső bélés - a nyálkahártya
• a nyálkahártya alatti rész - a submucosa
• a simaizomréteg
• a külső réteg - serosa

Gyomorrák

A gyomorrák kétszer olyan gyakran fordul elő férfiaknál, mint nőknél. 60 és 80 éves kor között diagnosztizálják leggyakrabban.

Az adenokarcinóma a gyomorrák leggyakoribb típusa. A gyomornyálkahártya sejtjeinek kóros átalakulásából keletkezik. Növekedése és fejlődése során a betegség az egész gyomorfalat, a nyirokcsomókat, a hasüreget és más környező és távoli szerveket is érinthet.

Jelenleg megkülönböztetnek bélrendszeri és diffúz gyomortumorokat.

A bélrendszeri típus egy adott betegség, leggyakrabban atrófiás gyomorhurut és Helicobacter pylori baktériumfertőzés alapján alakul ki.

A diffúz típus leggyakrabban előbetegség nélkül alakul ki. Elsősorban genetikai hajlamra vezethető vissza.

A gyomorrák egyéb típusai közé tartoznak:

• A gyomor falában található immunrendszer sejtjeiből kiinduló limfómák.
• A gyomorfalban lévő sejtekből kiinduló gasztrointesztinális strómatumorok.
• A gyomor ideg- vagy endokrin sejtjeiből kiinduló neuroendokrin tumorok.

E daganatok diagnózisa és kezelése eltér a gyomor adenokarcinómáinak diagnózisától és kezelésétől.

A gyomorrákos betegek akár 80%-át a betegség előrehaladott stádiumában diagnosztizálják. Amikor a rák előrehaladott stádiumba kerül, már megfigyelhetők a korai diagnózishoz vezető enyhe és atipikus egészségügyi problémák.

A gyomorrák kialakulását számos tényező határozza meg. A genetikai és környezeti tényezők játsszák a legnagyobb szerepet.

A környezeti tényezők közé tartozik a nem megfelelő életmód, például a sót és nitrovegyületeket tartalmazó étrend. Ide tartoznak a füstölt és konzervált élelmiszerek. A negatív tényezők közé tartozik az alkohol, az alacsony rost-, fehérje-, zöldség- és gyümölcsbevitel.

A dohányzás jelentősen növeli a gyomor- és emésztőrendszeri rák kockázatát.

Az ionizáló sugárzás és azbeszt jelenlétében végzett munka növeli a betegség kialakulásának kockázatát.

Az emésztőrendszeri fertőzések és gyulladásos folyamatok jelenléte is kockázati tényező. Bakteriális fertőzések Helicobacter pylori, Epstein-Barr-vírus, atrófiás gyomorhurut és gyomorműtétet követő állapotok.

A Helicobacter pylori a gyomor adenokarcinóma és a gyomor non-Hodgkin limfómák karcinogenezisének fontos kockázati tényezőjének tekinthető.

A gyomor polipok a gyomornyálkahártya jóindulatú növedékei. A polipok egy típusa (adenoma) rákká fejlődhet. A gasztrooesophageális reflux növeli a rák kialakulásának kockázatát a nyelőcső-nyelőcső átmenetben. A gasztroenterológus általi kezelés és megelőzés ezért mindig elengedhetetlen.

Az E-cadherin fehérjét kódoló CDH1 gén egyetlen öröklődő mutációja a diffúz gyomorrák magas kockázatához vezet.

Ez a genetikai tényező a Lynch-szindrómához (HNPCC - Hereditary Non Polyposis Colorectal Cancer) is kapcsolódik, amelyet a javító gének károsodása okoz. Ez más rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát jelenti.

Néhány más öröklött mutáció, amely a test más részein rákot okoz, szintén növelheti a gyomorrák kockázatát. Ilyenek például a vastagbélrák és a familiáris adenomatosus polipózis kockázatát növelő mutációk.

Kockázati tényező a gyomorrák családi előzménye az elsőfokú rokonoknál (szülők, testvérek és gyermekek).

A gyomorrák a korai stádiumban nem mutat jelentős klinikai tüneteket. A kezdeti tünetek meglehetősen gyakoriak, és más betegségekre is utalhatnak. Gyenge étvágy, teltségérzet az étkezés befejezése után a kis adag ellenére, kellemetlen érzés vagy fájdalom a hasban.

Az első jelentős tünetek általában csak előrehaladottabb stádiumban jelentkeznek. Gyomor- és hasi fájdalom jelentkezik. A betegek étvágytalanságról, hányingerről, hányásról, túlzott fáradtságról és általános gyengeségről számolnak be.

Az első tünetek több hónapig is eltarthatnak. Ha a daganat a gyomor felső részén helyezkedik el, nyelési nehézségek léphetnek fel. A hasban duzzanat és folyadékgyülem figyelhető meg.

A fejlődés későbbi szakaszában hányás, esetleg véres hányás jelentkezhet. A gyomorrák egyik bejelentett tünete a vér jelenléte a székletben, fekete vagy kátrányos széklet.

A gyomorrák megnyilvánulásai és tünetei:

• Gyomorfájdalom
• Fájdalom a gyomorszáj (epigasztrium) területén.
• Étvágytalanság
• Teltségérzet kis adag után
• Hányinger
• Fáradtság és gyengeség
• fogyás
• Hányás
• Hányás vérrel keveredve
• Fekete kátrányos széklet
• Vér jelenléte a székletben
• Folyadék felhalmozódása (duzzanat) a hasüregben

A karcinóma növekedése és fejlődése miatt a betegséget 4-5 szakaszra osztják.

0. stádium: A gyomornyálkahártya belső rétegében kórosan fertőzött sejtek találhatók.

I. stádium: A karcinóma a nyálkahártya belső rétegébe növekszik, a közeli izomréteget és végül a gyomor serosa rétegét is érinti. A nyirokcsomókat azonban nem érinti.

II. stádium: A karcinóma a gyomor mélyebb falait és az érintett nyirokcsomók változó számát érinti. Mind a gyomor izomrétege, mind a mély gyomor serosája érintett.

III. stádium: A daganat átterjedt az izomrétegre, a subserosára és legfeljebb 15 nyirokcsomóra. Alternatívaként a betegség a gyomrot körülvevő struktúrákat is érintette. A karcinóma azonban nem terjedt át távoli szervekre és a test más részeire (máj, tüdő...).

IV. stádium: Ebben a stádiumban több mint 15 nyirokcsomó érintett. A rák átterjedt a gyomrot körülvevő struktúrákra vagy a távoli szervekre és testrészekre. Ebben a stádiumban áttétek vannak jelen.

A gyomorrákos betegek akár 80%-át a betegség előrehaladott stádiumában diagnosztizálják.

Mire a rák előrehaladott stádiumba kerül, már enyhe és atipikus egészségügyi problémák figyelhetők meg, ami a korai diagnózishoz vezet.

A diagnózis felállítása a beteg klinikai tünetein is alapul, mint például a fogyás, a hasfali fájdalom és az emésztőcsőből származó vérzés. Ez már a rák előrehaladott stádiuma.

Az első fő vizsgálat az endoszkópos vizsgálat (gasztroszkópia). A gasztroszkópia lehetővé teszi a szövetből történő biopsziás mintavételt és az azt követő szövettani laboratóriumi vizsgálatot a gyomorrák pontos típusának meghatározásához.

A szövettani vizsgálat megerősíti a rák diagnózisát, és további információkkal szolgál a daganat típusáról, jellegéről és típusáról.

A vizsgáló orvos egy speciális hajlékony csövet (endoszkópot) vezet be a nyakon keresztül a beteg gyomrába. A vizsgálat során egyidejűleg endoszkópos ultrahangvizsgálat is végezhető, amelynek során az ultrahangszonda képet ad a gyomorfal és a környező terület különböző rétegeiről.

A komputertomográfiát (CT) és a PET-et a környező áttétek felmérésére és a daganat stádiumának osztályozására használják.

Jelenleg a virtuális CT-gasztrográfia is használható. Különösen hasznos a korai stádiumú gyomorrák és a gyomorhurut közötti differenciáldiagnosztikában.

A leggyakrabban használt osztályozás a TMN osztályozás, amely a szövettani vizsgálattal együtt az alapvető kezelési tervet adja meg. A tumor behatolásának mélységéT, a nyirokcsomók érintettségét (N) és a távoli áttétek jelenlétét (M) értékelik.

Egyes esetekben a diagnosztikus laparoszkópiát választják a hasi peritoneális disszemináció és a betegség terjedésének felmérésére.

A gyomorrák progressziója a korai stádiumban finom, és előfordulhat, hogy nem jelentkeznek nehézségek. Csak a szokásos egészségügyi problémák jelentkezhetnek, mint az emésztőrendszer más betegségeinél. Komolyabb és jelentősebb tünetek csak előrehaladottabb stádiumban jelentkeznek. A tüneteket a Tünetek fejezetben ismertetjük.

A gyomorrák megelőzése

A genetikai tényezők önmagukban nem előzik meg a rákot. A gyomorrák kockázatát azonban külső környezeti tényezőkkel ki lehet küszöbölni.

Alapvető fontosságú a teljes értékű, kiegyensúlyozott étrend, amely elegendő rostot, A-, C- és D-vitamint, béta-karotint és szelént tartalmaz. A zöldségek és gyümölcsök védelmet nyújtanak. A gyökér- és káposztafélék (brokkoli, káposzta, sárgarépa stb.), bogyós gyümölcsök, gabonafélék, diófélék, hüvelyesek, kurkuma, zöld tea stb. jó választásnak bizonyulnak.

A gyomornyálkahártyát irritáló sózott és füstölt ételek viszont kockázati tényezőt jelentenek. A nitrátokat és nitriteket tartalmazó élelmiszerek, például a húskonzervek nagy mennyiségű fogyasztása kedvezőtlenül befolyásolhatja a gyomorrák kockázatát.

A dohányzás, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás erős kockázati tényező.

Problémák és nem egyértelmű tünetek esetén tanácsos orvoshoz fordulni. Helicobacter pylori-fertőzés esetén (beleértve a szervezet egyéb fertőzéseit is) a lehető leghamarabb meg kell kezdeni az antibiotikumos és támogató szakszerű kezelést.

Javasolt a rendszeres megelőző szűrővizsgálat háziorvosnál és gasztrointesztinológusnál. Ajánlott a beteg vérmintájának megelőző oncomarker-vizsgálata. Az oncomarkerek a szervezetben a rosszindulatú betegség kialakulása következtében jelenlévő, rákos sejtek által termelt anyagok.

Az emésztőrendszeri rák megelőzése:

• Rendszeres kiegyensúlyozott étrend
• Megfelelő fehérjebevitel az étrendben
• Megfelelő élelmi rostbevitel
• Megfelelő gyümölcs- és zöldségfogyasztás
• A szükséges vitaminok és ásványi anyagok bevitele
• Elegendő kompenzáló fizikai aktivitás
• A dohányzásról való leszokás
• Az alkoholfogyasztás abbahagyása
• A magas sótartalmú élelmiszerek elhagyása
• A magas nitráttartalmú élelmiszerek kiküszöbölése
• Antibiotikumos kezelés korai megkezdése fertőzés esetén
• Prebiotikumok és probiotikumok szedése a fertőzés leküzdése után
• Rendszeres megelőző szűrővizsgálatok orvosnál