Genitális herpesz: hogyan néz ki és milyen tünetei vannak? A megelőzés módszere

A nemi herpesz, más néven genitális herpesz, a herpes simplex vírus egy típusa által okozott vírusos megbetegedés. A nemi szervi fertőzés esetében általában a HSV-2 altípusról van szó.

A genitális herpesz gyakori fertőző betegség, amely elsősorban szexuális érintkezés útján terjed. A szexuális úton terjedő betegségek közé sorolják.

A genitális herpeszre jellemzőek a nemi szervek területén jelentkező kellemetlen külső megnyilvánulások.

Aherpes simplex genitalis a nemi szervek körüli nyálkahártyákon és bőrön jelentkezik. Nőnél elsősorban a hüvely, a szeméremajkak körül, férfinál pedig általában a nemi szervek végén.

A genitális herpesz jellegzetessége a latencia. A vírus hosszú ideig képes túlélni és "aludni" az emberi szervezetben. Nem szaporodik, és a hátsó gerincvelői ganglionokba (idegrendszeri képződmények) vándorol.

Az immunrendszer védősejtjei elől elrejtőzve várja az alkalmat, hogy gyengítse a szervezetet és a gazdaszervezet immunitását, amikor a vírus reaktiválódik.

A genitális herpesz viszonylag rövid lappangási idővel rendelkező betegség. A vírus első fertőzésétől vagy a szervezettel való érintkezéstől kezdve hamarosan megjelennek az első látható tünetek.

A herpes simplex vírus szokásos lappangási ideje általában 2-7 nap között mozog.

A genitális herpesz a nyálkahártyákon keresztül terjed.

A vírus elsősorban szexuális érintkezés (nyál, vér, hüvelyváladék vagy férfi ejakulátum), anális és orális érintkezés útján terjed. A vírus közvetlenül a gazdaszervezetről a fertőzött személyre terjed.

Még a mechanikus gátló szexuális védekezés (óvszer) sem nyújt 100%-os védelmet a genitális herpesz ellen.

Az átvitel a herpesszel való közvetlen bőr- vagy nyálkahártya-érintkezés útján is megtörténhet. Ritkán előfordulhat fertőzött tárgy, például evőeszköz, törölköző vagy szivacs általi átvitel is. Az élő szervezettel való érintkezésen kívül azonban a vírus nagyon gyorsan elpusztul.

Mint a legtöbb nemi betegség, a herpes simplex genitalis is gyakrabban érinti a női nemet. Ennek oka a túlzottan nedves és meleg hüvelyi környezet, amely ideális feltételeket teremt a mikroorganizmusok fejlődéséhez.

Az átvitel egyik lehetséges módja a vírusfertőzés anyáról gyermekre történő perinatális, azaz szülés közbeni átadása. A leggyakoribb átviteli mód azonban a hüvelyi szülés során a természetes szülőcsatornán keresztül történő átvitel.

Ezért a terhesség alatt rendszeres egészségügyi ellenőrzés és orvosi konzultáció szükséges.

A fertőzés kiújulása és reaktiválódása akkor fordulhat elő, ha a vírus a látens nyugalmi fázisból ismét aktív fázisba kerül.

Ez az az időszak, amikor a szervezet mentálisan és fizikailag legyengül az immunrendszer romlása, a túlzott stresszhatás, a hormonális egyensúlyhiány vagy a nemi szervek területének irritációja miatt.

Egyes esetekben a HSV-fertőzés tünetmentes, látható tünetek nélkül, így az illető potenciális csendes hordozóvá válik.

Alternatív megoldásként a vírus viselkedhet látensen, lappangva, és várva arra, hogy a szervezet immunitása meggyengüljön. A legtöbb esetben azonban a genitális herpesz tünetei már néhány nappal a fertőzött személy fertőzése után jelentkeznek.

A nemi szervi herpesz jellegzetes tünete a nemi szervek területén számos folyadékkal teli hólyag képződése.

Kezdetben fokozott bőrpír jelentkezik ott, ahol egy kis hólyag képződik. Később apró hólyagok kezdenek kialakulni és elterjedni a nemi szervek területén.

A következő szakaszban a hólyagok egyre nagyobbak és szélesebbek lesznek, folyadékot halmoznak fel, majd a folyadék kipukkad.

Nőknél a szeméremtest területe érintett leginkább, férfiaknál pedig a fityma és a pénisz makkja. Anális közösülés esetén az anális terület és a végbél érintett lehet.

Orális közösülés esetén a szájüreg és az ajkak lehetnek érintettek.

A jellegzetes folyadékhólyagok képződésén kívül a genitális herpeszhez társuló belső tünetek is társulhatnak, mint például fejfájás, megnagyobbodott nyirokcsomók, hányinger vagy fájdalom vizeléskor és sok más.

A genitális herpesz leggyakoribb tünetei és megnyilvánulásai:

• Jellegzetes hólyagok a nemi szervek területén.
• Vörösség és viszketés a nemi szervek területén.
• A nyirokcsomók megnagyobbodása
• Fokozott fáradtság
• Általános gyengeség és rossz közérzet
• Fejfájás
• izomfájdalom
• Hányinger
• Emelkedett hőmérséklet
• Kellemetlen érzés vizelés közben
• Hüvelyi folyás

A betegség diagnosztizálása szakorvosi vizsgálattal történik. Nemi szervi herpesz esetén a nőt nőgyógyász, a férfit bőrgyógyász vagy urológus vizsgálja.

Felveszik a beteg kórtörténetét, és vizsgálatot végeznek szemrevételezéssel és tapintással. Az orvos klinikai és laboratóriumi vizsgálat segítségével vérmintából megállapítja a herpes simplex vírus és specifikus altípusainak (HSV-1, HSV-2) jelenlétét.

A páciens vérét a vírussal szembeni antitestek jelenlétének megállapítása céljából veszik le. A vérvizsgálat magát a vírust már a fertőzés első külső jeleinek megjelenése előtt kimutathatja.

Akkor is elvégzik, ha felmerül a gyanú, hogy fertőzött személlyel történt szexuális kapcsolat.

Sok esetben a vírus jelenlétének kimutatására folyadéktampon formájában tenyésztéses vizsgálatot végeznek. A folyadéktampon egy speciális pamutszivacs segítségével végzett rövid vizsgálat, amely nem fájdalmas a beteg számára.

Ha a teszt pozitív a herpes simplex vírus jelenlétére, tájékoztatni kell az aktuális szexuális partnereket. Így időben diagnosztizálható, kezelhető és megelőzhető a vírus továbbterjedése.

A nemi szervi herpesz megelőzése

A genitális herpes simplex fertőzés átvitelének megelőzése magában foglalja a szexuális önmegtartóztatást és a nem promiskuózus életmódot (a szexuális partnerek gyakori cseréjének mellőzése).

Az ideális választás az, ha mindkét partner szervezetében megvizsgáltatja magát a vírus és más nemi betegségek jelenlétére, majd hűséges marad az egyik szexuális partnerhez.

A rendszeres megelőző szűrővizsgálatok nőgyógyásznál vagy urológusnál erősen javasoltak. Ha bármilyen szokatlan tünet jelentkezik, mielőbb orvosi segítséget kell kérni.

A betegség könnyű lefolyása miatt tanácsos a stabilan erős immunrendszer és a szervezet magas immunitása.

Tippek a nemi szervi herpesz megelőzésére:

• Biztonságos szexuális érintkezés
• A promiszkuitás korlátozása
• Rendszeres intim higiénia
• Megelőző szűrővizsgálatok orvosnál
• Erős immunrendszer
• Nemi úton terjedő betegségek vizsgálata

Mítoszok és tények a nemi szervi herpesszel kapcsolatban

Mítosz: Az óvszer 100%-ban megakadályozza a herpes simplex vírus átvitelét.

Az óvszer mint mechanikus gátló szexuális védelem bizonyos esetekben megakadályozhatja vagy csökkentheti a fertőzés százalékos esélyét, de nem tekinthető megbízható és 100%-os védelemnek a vírus átvitele ellen.

Tény: A női nemnél nagyobb a vírusfertőzés kockázata.

A női nem valamivel fogékonyabb a fertőzés kialakulására vagy továbbadására a szervezeten belül. A hüvely belső környezete nedves, meleg és hajlamos arra, hogy a közösülés során mikrorepedések keletkezzenek a nyálkahártya szövetében.

Ennek eredményeként ideális kapu aherpes simplex genitale vírus átviteléhez és szaporodásához.

Mítosz: A genitális herpesz "nagymama receptjével" is gyógyítható.

A genitális herpeszt nem ajánlott házi receptekkel kezelni. A szakszerűen kezeletlen genitális herpesz későbbi egészségügyi problémákat okozhat. A gyógynövények formájában történő alternatív természetes kezelési támogatás előny, de nem az elsődleges megoldás.

A házi recepteket ajánlott a kezelőorvossal egyeztetni.

Tény: A vírusos betegség veszélyes a terhesség alatt.

A genitális herpesz és a nő terhességi időszaka semmiképpen sem biztonságos kombináció. A betegség kiterjedt fertőzése esetén a vírus az anyáról a magzatra is átterjedhet.

A nagyobb problémát azonban maga a szülés jelenti, ahol a baba az anya természetes szülőcsatornáján áthaladva fertőződhet meg. Az ideális az, ha ezt a helyzetet a betegség megelőzésével megelőzhetjük.

Ha a nemi szervi vírus a terhesség alatt jelen van a szervezetben, rendszeres nőgyógyászhoz való utánkövetés szükséges a kezelés meghatározása érdekében. Szülés előtt és után is figyelemmel kell kísérni mind az anya, mind a gyermek egészségi állapotát.