Fekélyek: miért fordulnak elő fekélyek, hogyan jelentkeznek és gyógyulnak?

A felfekvés (technikailag decubitus) a bőr és a bőr alatti szövetek sérülése. A decubitus több kockázati tényező kombinációja miatt alakul ki. Ezek közé tartozik különösen a testfelületre, a bőrre és a bőr alatti csontfelületekre gyakorolt krónikus nyomás. A legtöbb esetben ezeket a területeket terheli leginkább a testsúly.

A leggyakrabban érintett területek a következők:

• Fejléc
• nyaki gerinc, utolsó, 7. csigolya
• lapockák
• könyök
• ágyéki gerinc, keresztcsonti terület (keresztcsonti rész)
• fenék
• sarok
• oldalsó helyzetben, különösen a csípő és a trochanter, lábszár, váll, csukló, csukló, halánték, fej
• hason fekvő helyzetben a térd, a lábujjak, a tenyér, a fej súlyozott része is
• ülő helyzetben, térd alatt, sarkak

A decubitus fekélyek a bőr, vagy rosszabb esetben a bőr alatti szövetek körülírt sérülési területei. Legtöbbször a bőr alatti kisebb zsírréteggel keletkeznek. A zsír védelmet nyújt, pufferként vagy akár hőszigetelőként működik például. Ez a sérülés (betegség) hosszan tartó expozíció miatt néhány napon belül keletkezik. De nem megfelelő körülmények között gyorsan, órákon belül is kialakul.

Leginkább a következők érdeklik:
Miért alakul ki a dekubitus fekély és mennyi ideig tart?
Hogyan alakul ki és hogyan néz ki?
Mi segít ellene és hogyan kezelik?

A szakirodalomban különböző definíciókat találunk, amelyeknek egységes magyarázata van. A decubitus olyan krónikus seb, amely a mikrocirkuláció (kis vérellátás) zavarából ered. Ez nem megfelelő vérellátást, oxigén- és tápanyagellátást eredményez.

A vérellátás hiánya (ischaemia) a szövetek, azaz a bőr, a bőr alatti szövetek és az izmok károsodását eredményezi. Fekélyesedés (más néven fekély) és a legrosszabb esetben szövetelhalás (nekrózis) következik be. A nyomási sebek kialakulása külső és belső tényezőkre egyaránt visszavezethető.

Tények a decubitus fekélyekről:
A fekélyek 70%-a 70 év feletti embereket érint
A fekélyek 60%-a az első két héten belül keletkezik
A tartós ápolásban részesülő betegek 17%-a szenved fekélybetegségben
A fekélyek 34%-a a keresztcsont környékén keletkezik
A fekélyek 26%-a a sarkon keletkezik.

A fekélyek, különösen a magasabb stádiumban lévők, a szövődmények kockázatát jelentik. A seb a fertőzés - a baktériumok - kapuja. Ez a szövődmény rontja a seb gyógyulási folyamatát, de a személy általános állapotát is. A szepszis (vérmérgezés) veszélyes. Következménye a halál.

Egyéb szövődmények közé tartozik a vérzés, a cisztaképződés, valamint a kiújulás (a nyomási seb visszatérése a gyógyulás után) és a krónikus nyomási sebek. Ezért a mozgásképtelen és veszélyeztetett betegeknél a korai kezelés és a nyomási sebek megelőzése legyen az ápolás, gondozás és otthoni ellátás első számú prioritása.

A fekélyek külső és belső tényezők kombinációjaként alakulnak ki, különösen a veszélyeztetett személyeknél, beleértve azokat is, akiknek részleges vagy teljes mozgáskorlátozottságuk van, mind fekvő helyzetben, mind hosszú ideig tartó ülés közben, például kerekesszékben.

A nyomás, a súrlódás vagy a nyíróerők okozzák a nyomási sebeket. Ezek az erők ott hatnak, ahol a testsúly a legnagyobb nyomást gyakorolja a bőrre és a bőr alatti szövetekre. A legnagyobb kockázatnak azok a területek vannak kitéve, ahol a legkevesebb a bőr alatti zsír. Az ezekre a szövetekre gyakorolt nyomás növeli a csontokra gyakorolt nyomást.

Ilyen például hanyattfekvésben a keresztcsont (sacrum) és a sarok területe. Oldalfekvésben ezek a testrészek, mint például a halánték, a váll, a könyök, az ágyékcsont, a térd, de a lábfej is. Ülésben a keresztcsont területe, a térd alatti terület (ha szék vagy kerekesszék nyomja) vagy a sarok.

A nyomásérzékenység mechanizmusát szakaszokban lehetne összefoglalni, mégpedig:

1. nyomás
2. a mikrocirkuláció vagy a véráramlás korlátozása
3. oxigénhiány
4. szövetkárosodás
5. szövetelhalás
6. fertőzés

A nyomás több erő hatására utal. A nyomás függőlegesen alkalmazott erő, és a gravitációból ered. A bőr, a bőr alatti szövetek, az izomzat összenyomódik a párna és a csont között. A véráramlás megszakadása, az ezt követő szövetkárosodás és dekubitus következik be.

A nyíróerő például félig ülő helyzetben lép fel, amikor a személy csúszik vagy feljebb húzódik. A bőr és az alsó struktúrák ellentétes hatása ismételt és hosszan tartó expozíció esetén a vér és a nyirok (nedv) mikrokeringésének károsodását eredményezheti. Ez károsítja a kis vér- és nyirokereket.

A súrlódás egy harmadik példa a mechanizmusra. Ismételt súrlódás esetén a bőr felszínének károsodása következik be. Ha a súrlódási erőkhöz fokozott nedvesség járul, akkor nagy valószínűséggel nyomási sebek alakulnak ki. A vizelet és széklet inkontinenciában (spontán ürítés) szenvedő emberek vannak leginkább veszélyben. A fekvő betegeknél ezért a nedvességet visszatartó, légmentes ruházat sem megfelelő.

Az alábbi táblázatban felsorolt külső és belső kockázati tényezők

A nyomásérzékenység kialakulása általában külsőleg látható. A bőr kipirosodik. Ha azonban a dekubitus nyírási mechanizmus következtében keletkezik, akkor sokáig láthatatlan. Ennek oka, hogy először a mélyebb struktúrák károsodnak, és mély seb, fekély alakul ki.

A táblázat a nyomási fekély stádiumait sorolja fel

Egyes szakirodalmak 5 stádiumot említenek. 4. stádiumban az izmok fasciájának (hüvelyének) érintettségét, duzzanatot és gyulladást írnak le. 5. stádiumban pedig nekrózis indul meg, a szövetek mélyreható pusztulása, amely a csontokat és az ízületeket is érintheti.

Természetesen maga a dekubitus nem csak helyi probléma. Az előrehaladott stádiumok a szervezet egészére hatnak. Rontják az alapbetegséget. Ez fordítva is működik - a hosszú távú betegség negatívan befolyásolja mind a nyomásérzékenység kialakulását, mind a gyógyulást.

A sérült bőr és a mélyebb struktúrák fertőzése súlyos szövődmény. Ez rontja a dekubitus gyógyulását, de a személy általános állapotát is. Veszélyes a szepszis, amelynek súlyos formája életveszélyes. Ezt követően a fekély fehérjeveszteséget okoz. A csökkent fehérjeszint megnehezíti a gyógyulást és súlyosbítja az alultápláltságot.

A dekubitus szövődményei közé tartoznak:

• ekcéma, amelyet a bőr baktériumokra adott válaszként bekövetkező fertőzése okoz.
• a fertőzés baktériumok általi terjedése a vérbe, ami szív- és agykárosodást, ízületi gyulladást eredményez.
• cellulitis, a környező terület felszíni vagy mély gyulladása
• szepszis a dekubitusfekély és a környező terület gyulladása következtében kialakuló szepszis
• csontvelőgyulladás, a negyedfokú felfekvés következményeként
• fájdalom, fájdalomcsillapítás kezelés, rehabilitáció, sebellátás előtt

A cellulitis ebben az esetben a bőr alatti szövetek gyulladását jelenti, nem a nők esztétikai problémája.

Az orvos vagy egészségügyi szakember (nővér, ápoló) a külső jelek alapján azonosíthatja a dekubitus gyanúját. Nyírási mechanizmus esetén a külső, felszíni megnyilvánulás késhet, így a mélyebb rétegekben nagyobb kiterjedés várható.

A felszíni bőr állapota és a klinikai megnyilvánulások, illetve a fájdalom segít a nyomásfekély fokának meghatározásában. Harmad- és negyedfokú nyomásfekély esetén a fertőzés jelenlétét is meg kell állapítani. Mikrobiológiai vizsgálat és antibiotikum-érzékenység céljából kenetvételt végeznek. Leggyakrabban különböző baktériumok jelenlétéről van szó.

Kiegészítő vizsgálat a CRP meghatározása, a fertőzés terjedésének megerősítésére. Alternatívaként testhőmérséklet-vizsgálatot végeznek. A plazmafehérje (albumin) meghatározása szintén a fontos laboratóriumi vizsgálatok közé tartozik.

Ezt követően elvégezhető az erek vizsgálata, duplex szonográfiával. A decubitus fekély fényképezése is jó segítség. Ez a kezelés segítésére szolgál. A fényképek segítenek a károsodás vagy a gyógyulás állapotának összehasonlításában.

A veszélyeztetett betegek esetében felmérhető a nyomásfekély kialakulásának kockázata. Ez a Norton-skála alapján történik. Az értékelés az egyes pontok összeadásával történik. Ha a pontszám kevesebb, mint 25 pont, akkor az illető veszélyeztetett a nyomásfekély kialakulására. Minél kevesebb a pont, annál nagyobb a nyomásfekély kialakulásának kockázata.

A táblázat a Norton-féle nyomásfekély-kockázatértékelési skálát mutatja.

A dekubitusok a hosszan tartó nyomás következtében alakulnak ki. Kedvező körülmények miatt azonban a kockázati tényezők kölcsönhatása néhány órán belül bekövetkezhet. A legtöbb dekubitus már az első két héten belül kialakul. Például egy személy immobilizálása után következik be.

Immobilis betegeknél a nem megfelelő vagy nem megfelelő ellátás, tehát az elhanyagolt pozícionálás következményeként. Ez nemcsak a kórházi környezetben, ápolásban, hanem otthoni körben is előfordul.

Először körülírt bőrpír jelentkezik, de a bőr nem sérül. Sötét bőrűeknél sápadtság is előfordulhat. Helyi duzzanat is társulhat. Ezt követően, a második szakaszban hólyag vagy felületi bőrsérülés alakul ki.

A 3. stádium súlyosabb. Amikor ez bekövetkezik, a mélyebb réteg károsodik. Azonban csak a fasciát érinti. A 4. stádiumban a mély réteg károsodik. Izmok, inak láthatóak. Csont vagy ízület is károsodhat.

A felfekvés típusától függően szövődményekhez vezethet. Ilyen például a cellulitis, amely a dekubitus körüli mély bőr alatti rétegek gyulladása. Ez következésképpen a baktériumok elterjedésének kockázatát jelenti az egész testben.

Ezek a véren keresztül a szívbe, az agyba vagy az ízületekbe juthatnak. Súlyos, akár halállal végződő állapot a szepszis. Egyéb általános tünetek lehetnek a testhőmérséklet emelkedése, fájdalom (akár egész testre kiterjedő fájdalomként). Ha a dekubitus a csontot érinti, következménye az osteomyelitis, ami a csont gyulladásos betegsége.