Égési sérülések: ismeri a fokozatokat és a kockázatokat + elsősegélynyújtás és megfelelő kezelés?

Az égési sérüléseket (szaknyelven égési sérülések) a szövetekre elég hosszú ideig alkalmazott túlzott hő okozza ahhoz, hogy károsodást (sérülést) okozzon. A szakirodalomban a termikus sérülések kifejezés alatt is megtalálhatók.

Leginkább a következők érdekelnek:
Mi minden okozhat égési sérülést?
Milyen fokúak az égési sérülések?
Hogyan jelentkeznek a nedvesedésen kívül?
Mi az elsősegélynyújtás és mi segít a kezelésükben?

A termikus sérülések kifejezés a hideg hatását, azaz a fagyási sérüléseket (congelationes) takarja. A hőenergia különböző formákban hathat, például forró folyadék, forró tárgy érintésekor, tűz, sugárzás, vegyi anyagok, elektromosság vagy robbanás hatására.

A hő hatására közvetlen vagy közvetett károsodás következik be. A sérülés lehet csak felületes. Azonban a bőr alatti szövetek, például az inak vagy az izmok mélyebb károsodása is előfordulhat. Az égés helyi jellegű, de a hő egyenletesen terjed a környező területre, és károsítja a közeli szöveteket.

A szakirodalomban különböző osztályozásokat adnak meg. Például száraz, nedves vagy kémiai. Száraz égési sérülést okoz például a láng, egy forró tárgy érintése, de a súrlódás is. A súrlódásra példa a kötél súrlódása a kéz bőréhez.

A túlzott napozásból eredő bőrégésekhez különösen a nők vannak közel.

A nedves égési sérülések közé tartoznak a leforrázások, de a forró gőznek vagy más forró folyadéknak való kitettség is. A leforrázási sérülések nagyon gyakoriak az otthoni környezetben, még a gyermekkori sérülések esetében is.

A kémiai sérülések közé tartoznak azok, amelyeket maró anyag, például sav vagy bázis okoz. Ilyenkor beszélünk mérgezésről. Az agresszív anyagok megtalálhatók az iparban, de a háztartásban vagy a kertben is. Ezért sem számítanak ritka sérüléstípusnak.

Az égési sérüléseket fizikai vagy kémiai anyagok okozhatják

Az égési sérülések a leggyakoribb sérülések közé tartoznak. Nagyon gyakran gyermekkorban fordulnak elő ezek a sérülések. A három-hat év körüli kisgyermekeknél főként leforrázásokról van szó. Az otthoni környezetben gyakoriak a forró teától, kávétól és más folyadékoktól származó leforrázások.

A későbbi években a gyermekek a szülői figyelmeztetések ellenére nagyobb valószínűséggel kerülnek kapcsolatba lángokkal. A forró tárgyakkal való érintkezés okozta égési sérülések, valamint az áramütés szintén gyakoriak a gyermekkori sérülések között.

A neves sürgősségi orvos, Dr. Viliam Dobiáš, PhD szerint:
Évente 100 emberből 1 szenved égési sérülést.
Ebből a számból 3% esetében van szükség kórházi kezelésre.
Az érintettek mintegy fele 15 év alatti gyermek.

A felosztás egy másik formája az égési sérülés súlyosságát annak kiterjedése alapján határozza meg. Az égési sérülés kiterjedése fontos a diagnózis, de még fontosabb a későbbi kezelés szempontjából. Ennek közelítésére a kilences szabályt használják. A kilences szabály a testfelületet százalékosan osztja. Ezután a károsodás teljes százalékos arányának felmérése után határozzák meg a súlyosságot.

A kilences szabály meghatározza a testfelület érintettségének mértékét egy felnőttnél:

• fej és nyak 9 %
• egy felső végtag 9%
• egy alsó végtag 2 x 9% = 18%
• a törzs elülső felszíne 2 x 9% = 18%
• a törzs hátsó felülete 2 x 9% = 18%
• nemi szervek területe 1 %

Gyermekek esetében a kilences szabály határozza meg a test sérüléseinek százalékos arányát:

• fej és nyak 2 x 9 %
• törzs 4 x 9 %
• felső végtagok 2 x 9 %
• alsó végtagok 2 x 9 %

Egy másik forma az, hogy egy tenyér hozzávetőleges méretét becsüljük meg. Egy tenyér 1 %-nak felel meg.

Ez a gyermekkori égési sérüléseknél is így van. Súlyos égési sérülések a II. és III. fokozatú égési sérülések, amelyek egy felnőttnél több mint 20%-osak. Gyermekkorban a gyermek életkorának megfelelően osztályozzák, azaz:

• 0-3 éves korig 5 %-nál nagyobb mértékű II. fokú égési sérülés esetén.
• 3-15 éves korig több mint 10 %
• III. fokú égési sérülés esetén pedig a kockázat bármilyen mértékben
• az arc, a nyak, a kéz és a láb égési sérülései súlyosak a gyermekeknél

Az égési sérüléseket ezután fokozat szerint osztályozzák, amit az alábbi táblázat mutat be

Egy nagyon súlyos csoport a belégzési trauma, amely a légutak égési sérüléseire vonatkozik. Ez a fajta égési sérülés közvetlenül az életet veszélyezteti. Hasonlóképpen az elektromos áram által okozott égési sérülések, tehát elsősorban a nagyfeszültség, de a sugárzás okozta sérülések is.

Az égési sérülést tehát a túlzott hőhatás okozza. Ennek elég hosszú ideig kell hatnia ahhoz, hogy károsodást okozzon. 40 °C feletti hőmérsékletet az idegvégződések fájdalom formájában jelzik, mint közvetlen veszélyt.

Az égési sérülések oka többféle lehet, nevezetesen a hőhatás érintés, tűz, forró víz (leforrázás) által. A maró hatású anyagok esetében a poplitanninok. Külön csoportot képez az áramütés vagy a sugárzás okozta égés.

A forró folyadékok által okozott hősérülések a leggyakoribbak, az esetek több mint 60 százalékában. Kevésbé gyakoriak a láng által okozott sérülések, körülbelül 25 százalékban. Érintéses égés esetén a gyakoriságot körülbelül 5 százaléknak, elektromos égés esetén körülbelül 3 százaléknak, kémiai égés esetén egy százaléknak, sugárzás esetén pedig kevesebb mint egy százaléknak adják meg.

Égés és hőmérséklet

A túlzott hőnek való kitettség és a kellően hosszú ideig tartó expozíció szövetkárosodást okoz. A sejtek elhalnak, vagy fokozatosan, vagy azonnal. Ez a hőmérséklettől és az expozíció hosszától függ. A hő közvetlenül hat, de egyenletesen terjed a környező szövetekre.

Ennek következtében gyulladásos reakció lép fel (nem úgy, mint a bőr gennyes gyulladása). A kis erekből (kapillárisokból) fokozott mértékben szivárog a folyadék. Ennek következtében egy hólyagnak nevezett duzzanat alakul ki.

Az égési sérülésekről már 3500 évvel ezelőtti barlangrajzokon is említést tettek.
Az első írásos említés Kr. e. 1500-ból származik - az Ebers-papirusz.
Kínában az égési sérüléseket teafőzetekkel kezelték, az adatok Kr. e. 600-ból származnak.

Dupuytren sebészorvos 1832-ben 6 súlyossági fokozatot osztályozott.
Az első égési sérülésekre szakosodott kórházat 1843-ban alapították Londonban.
A hideg borogatást és a vizet Earle orvos javasolta 1879-ben.

Az első világháború alatt Henry D. Dakin és Alexis Carrel szabályokat dolgozott ki e sebek tisztítására és fertőtlenítésére.

Az égési sérülések helyi reakciót, de nagyobb kiterjedés esetén a szervezet általános reakcióját okozzák. Először a szövetek és sejtek hőkárosodása következik be. Ezt követően gyulladásos reakció lép fel, amely kezdetben negatív hatású. Az égés szövődményeként az érellátás zavara következik be. Ennek következménye a sérült szövet vérellátásának károsodása és ezáltal iszkémiája.

Ez a károsodás 45 °C feletti hőmérsékleten következik be. A sejtek fokozatosan elpusztulnak. Ehhez kellően hosszú időre van szükség. 60 °C feletti hőmérsékleten a sejtek másodperceken belül elpusztulnak.

A táblázat a víz forrázási hőmérsékletét és a sejtek károsodásához szükséges időt mutatja.

Az égési sérülések esetében a tünetek helyi jellegűek, de nagyobb mértékben az egész szervezetet érintik. A helyi megnyilvánulások az érintett testfelület kis kiterjedésű I. és II. enyhe fokú égési sérülései. Nagyobb mértékben az égési sérülés generalizált (egész testre kiterjedő) reakcióként jelentkezik.

Ezt az általános reakciót égési betegségnek, más néven égési betegségnek vagy égési szindrómának nevezzük. Felnőttnél akkor, ha a testfelület több mint 15%-át érinti. Gyermekeknél 5% felett. Ezt a reakciót a különböző anyagok kimosódása jellemzi az égés helyéről, a bőrből, a bőr alatti szövetekből.

Ezek olyan anyagok, mediátorok, mint a bradikinin, hisztamin, prosztaglandinok, oxigéngyökök és mások. Az erek áteresztőképessége megnő. Az erekből folyadék szivárog a környező területre. Kezdetben az égés helyén. A későbbi szakaszokban az egész testre kiterjed. Az eredmény egy általános gyulladásos reakció (szaknyelven SIRS).

Az eredmény a vérkeringés hatékonyságának csökkenése, a vérnyomás csökkenése. A nagy kiterjedésű égési sérülésekre adott súlyos forma és reakció az égési sokk. Ekkor az illető egészsége és élete veszélyben van. Azonnali és szakszerű kezelésben kell részesíteni.

Nagyobb mértékű (égési szindróma) esetén a változások szintjén következnek be:

• folyadékegyensúlyhiány, az elektrolitok és a víz áthelyeződése az ereken kívülre.
• anyagcserezavarok, az anyagcsere felgyorsulása, az energiaszükséglet és az oxigénfogyasztás növekedése
• a létfontosságú szervfunkciók károsodása, veseelégtelenség, gyomor-bélrendszeri elégtelenség (gyakori ileus), légzési elégtelenség és a többszervi elégtelenség veszélye (MODS).
• a sérült szövetek bakteriális fertőzése a baktériumok és más mikroorganizmusok bejutásának kapuja, ami a szeptikus sokk kialakulásának kockázatával jár.

Az égési tünetek röviden:

• Vörösség, I. fokozat esetén.
• duzzanat, az égés helyén lokalizálva és hólyagok nélkül, azaz I. fokozat esetén.
• fájdalom, I. és II. fokozat esetén
• hólyagok, II. fokozat esetén
• a bőr és a szövetek elhalása, amely fehér, barnától a feketéig terjedő elszíneződés formájában jelentkezik, III. fokozat
• az érzés elvesztése, az érintett szövetek nem fájdalmasak.
• elszenesedés, fekete, kemény, elpusztult szövetek, IV. fokozat

Súlyos az az állapot, amikor a túlzott hő az arc és a mellkas területét érintette. Ebben az esetben nagy a légutak érintettségének kockázata (belégzési trauma). Ez forró levegő belégzésekor következik be, például láng, gőz, füst, égéstermékek belégzésekor is.

Az ezen a területen bekövetkező égési sérülések a duzzanat miatt veszélyesek. A duzzanat részben vagy teljesen elzárhatja a légutakat, fulladást okozva. Az alsó légutak károsodását általában forró gőz belégzése okozza.

A tüdőkárosodás általában az égéstermék részeinek belégzése következtében következik be. A belégzés következtében összetett kémiai reakció következik be. Légzési elégtelenség következik be. Ez légzési nehézségben, később tüdőödémában nyilvánul meg. A légzési elégtelenség órák vagy napok alatt alakulhat ki.

A belégzési égésnél a következőket figyelhetjük meg

• köhögés
• rekedtség
• nyálka felköhögése a füst részecskéivel, korommal együtt.
• légszomj a légzésleállásig
• tüdőödéma még 24 órával az esemény után is.
• hányás

Vigyázzon az égési sérülések szövődményeire

Az égési sérülés a bőr felületes sérülése. I. fokozatú égési sérülés esetén nem áll fenn az egészségromlás veszélye, kivéve, ha az érintett terület kiterjedése nagy. A kisebb problémák enyhülnek és néhány napon belül gyógyulnak. A helyzet súlyosabb hősérüléseknél megváltozik.

Az égési sérülések súlyos szövődményei:

• Sokk, általános gyulladásos reakció vagy többszervi elégtelenség kialakulása
  • légzési elégtelenség, tüdőödéma.
  • szívelégtelenség
  • agyi ödéma
  • veseelégtelenség
  • gyomor-bélrendszeri elégtelenség (ileusz) és GIT-vérzés
• fertőzés szeptikus sokkig (köznyelvben vérmérgezés)
• a hegszövettel gyógyuló szövetek alak- és funkcióvesztése
• kontraktúrák kialakulása, például izomrövidülés

A diagnózis alapvetően a kórtörténetre épül (vagyis arra, amit az illető leír). Az érintett terület állapotát ránézésre értékelik. A bőr vörös, hólyagos. A hólyagok néhány percen belül megjelennek. Ezután fontos felmérni az égési sérülés mértékét és kiterjedését. Ez határozza meg a későbbi kezelést.

A klinikai kép értékeléséhez tartozik például égési sérülések esetén a fájdalom felmérése. A fájdalom általában égető, a maró anyag ivásakor égő érzés van a szájban, az ajkak színének megváltozása, majd gyomorfájdalom. Ha a szem érintett, akkor a szemhéj kinyitásának képtelensége, szemfájdalom, de a szemizmok görcsössége is jelentkezik.

Olyan tényezők, mint például:

• Életkor
• az érintett személy egészségi állapota és az alapbetegség, különösen az időseknél.
• az égés helye
• az égés oka
• az égés kiterjedése, mélysége és mértéke
• hőmérséklet (várható)
• elsősegélynyújtás
• egyéb sérülések, például sebek, fej-, mellkas-, hasi sérülések
• mérgezés (alkohol, kábítószer)

A kisebb égési sérülések kivizsgálását általában háziorvos, esetleg sebész vagy baleseti sebész végzi. Súlyosabb állapotok esetén a személyt általában kórházba szállítják, ahol állapotától függően intenzív osztályon vagy égési központban marad.

Az első vizsgálat során történő gyors értékeléshez a következőket használják:

• a kisebb égési sérülések aránya felnőtteknél kevesebb, mint 15%, gyermekeknél kevesebb, mint 10%.
• a kiterjedt égési sérülések aránya felnőtteknél több mint 15%, gyermekeknél több mint 10%.

Fizikai vizsgálatot és az alapvető életjelek felmérését is elvégzik. Értékelik az eszméletet, a légzést és a keringést. Az eszmélet teljesen megmaradhat, miközben a személy tájékozódni tud. Egyes esetekben a tudat károsodása következik be.

A légzést értékelik, hogy megállapítsák, spontán, szabad vagy nehézkes-e. Olyan tünetek lehetnek jelen, mint a rekedtség, köhögés, kormos váladék kiválasztása. A légzésszám lehet gyors. Ha például belégzési trauma gyanúja merül fel, a tüdő röntgen- vagy CT-vizsgálatát végzik.

A vérkeringést is átfogóan felmérik. Megmérik a vérnyomást, valamint a pulzusszámot, amely a szív aktivitását tükrözi. Az alacsony vérnyomás (hipotenzió), a gyors pulzus (tachycardia), a gyenge tapintható (fonalszerű) pulzus és a perifériás szervek (végtagok) vérellátásának károsodása égési sokkra utal.

Ezekben az esetekben égési sérüléseknél szakorvosi vizsgálat szükséges:

• mély égési sérülések
• égési sérülések a területen
  • arc, száj, orr, fülek
  • vállak
  • mellkas
  • kiterjedt égési sérülések az alsó végtagokon
  • nemi szervek
• a tenyérnél nagyobb másodfokú égési sérülések
• a testfelület 5 %-ánál nagyobb égési sérülések, még a felületes égési sérülések is.
• megégett gyermek
• ha nem tudjuk vagy nem tudjuk felmérni az égési sérülés állapotát

Az égés a bőr vagy a nyálkahártyák és a mélyebb struktúrák túlzott hő által okozott károsodása. Ezt a hőt kellően hosszú ideig kell alkalmazni. A károsodás mértéke a hőmérséklet mértékétől is függ.

A magas hőmérsékletre adott első reakció a fájdalom. A bőr másodperceken belül kipirosodik. Rövid időn belül duzzanat is kialakul. Másodfokú égés esetén néhány percen belül, körülbelül 10 percen belül hólyag képződik.

A legfelső réteg az első, ami átszakad. A közvetítőanyagok kiáramlanak, ami egy következő reakciót vált ki. Ezek a közvetítőanyagok negatívan hatnak az erekre, amelyek fokozottan szivárogtatják a folyadékot. Az intravaszkuláris folyadék kimozdul az erekből. Duzzanat lép fel, ami csak helyi jellegű a kisebb égési sérüléseknél.

Ha azonban a kiterjedés nagyobb, általános reakció léphet fel, duzzanattal és az erekből történő folyadékszivárgással. A folyamat során pedig csökken a vérnyomás. A felnőtteknél a sokk veszélye fennáll, ha a kiterjedés meghaladja a 15%-ot, a gyermekeknél pedig a 10%-ot.

Az égési sokkot súlyosbítja a hősérülés általános stresszhatása, a fájdalom, a vérerekből történő folyadékvesztés és a szövetek oxigénellátásának csökkenése. A sokk veszélyezteti az ember egészségét és életét. Különösen a többszervi elégtelenség vagy az ugyanilyen súlyos belégzési trauma jelent kockázatot.

Még egy kisebb égési sérülés esetén is fontos az azonnali elsősegélynyújtás, ami még fontosabb, ha a sérülés súlyosabb. Az elsősegélynyújtás a későbbi kezelés és a személy általános egészségi állapota szempontjából is fontos.