Depressziós zavar: mik a depressziós hangulat okai és tünetei?

A depresszió súlyos betegség, amely a világon körülbelül minden tizedik embert érint.

Bár számos hatékony gyógyszer és pszichoterápiás lehetőség létezik, a legtöbb depressziós beteg diagnosztizálatlanul és kezeletlenül marad.

A depressziót még mindig mentális betegségként stigmatizálják, és a legtöbb ember szégyelli, hogy szakszerű segítséget kérjen. Ezért a diagnózis gyakran késik.

Az így kezeletlenül hagyott depresszió egyik félelmetes következménye az öngyilkosság kockázata. A depressziós betegek akár 15%-a is úgy dönt, hogy ilyen módon vet véget életének.

Hogyan jellemezhető?

A depresszió súlyos és egyre gyakoribb mentális betegség. A pszichiátriában az affektív zavarok közé sorolják.

Az affektív zavar azt jelenti, hogy kórosan megváltozott hangulaton alapul.

A depresszió jelentős orvosi, de társadalmi és gazdasági probléma is.

A mentális betegségek közül a depresszió a leggyakoribb.

Riasztó, hogy a világ népességének akár 10-15%-a is átél valamilyen depressziós epizódot legalább egyszer az élete során. A depressziós zavar másik súlyos aspektusa a depresszió visszatérő és gyakori krónikus lefolyása.

A kezeletlen depressziós zavar legsúlyosabb következménye az öngyilkosság kockázata.

A depresszió kritikus kísérőjelenségei a súlyos szomatikus betegségek, például a szív- és érrendszeri, gasztroenterológiai vagy neurológiai betegségek súlyosbodása vagy kialakulása.

A depresszióra jellemző a távollét, azaz a munkából való hiányzás is. Előfordul a jelenlét jelensége is. A depressziós személy jelen van a munkahelyén, de termelékenysége minimálisra csökken.

Ez a jelenség a betegség negatív gazdasági következményeivel függ össze.

A depresszió gazdasági következményei a DALY-kban (Disability Adjusted Life Years, azaz a fogyatékossággal korrigált életévek) fejezhetők ki. 1990 és 2016 között a DALY-k száma világszerte akár 50%-kal is növekedett.

Ezzel a depresszió bekerült a társadalomra jelentős gazdasági terhet jelentő tíz legsúlyosabb betegség közé.

Sok beteg marad segítség nélkül. Betegségüket gyakran nem ismerik fel, és ezért nem is kezelik.

A depressziót még mindig mentális rendellenességként bélyegzik meg.

A depresszióban szenvedők közel 60%-a nem is kér orvosi segítséget, mert fél a mások elfogadhatatlan véleményétől, a szégyenérzettől és a magán- és szakmai életben való kudarctól.

A depressziós zavar okát még nem sikerült egyértelműen tisztázni. Jelenleg feltételezik, hogy kialakulásának multifaktoriális mechanizmusa van. A genetikai és környezeti tényezők fontos szerepet játszanak.

Egyes tudományos vizsgálatok szerint a genetikai tényezőknek nincs jelentős befolyásuk a késői depresszió kialakulására. A korai depresszió kialakulásában a genetika tűnik az egyik legfontosabb oknak.

Az elsőfokú rokonok (anya, apa) akár háromszor nagyobb valószínűséggel alakulnak ki depresszióban, mint az átlagnépességben.

A depresszió még azoknál az embereknél is kialakul, akiknek a családjában nem volt depresszió. Ez a tény arra utal, hogy a környezeti tényezők jelentős hatást gyakorolnak a betegség kialakulására.

A depresszió fő kiváltó okai közé tartoznak a traumatikus életesemények és nehézségek.

A traumatikus élmények, mint például egy szerettünk halála vagy elvesztése, a társadalmi támogatás hiánya, súlyos beteg vagy fogyatékkal élő személy ápolása, pénzügyi problémák vagy személyközi konfliktusok, egyesek számára hatalmas stresszorok, amelyek depressziót válthatnak ki.

Érzelmi stressz esetén a következő jellemvonásokkal rendelkező emberek hajlamosak a depresszió kialakulására:

• rendmániásság
• lelkiismeretesség
• gondoskodó
• teljesítményre való összpontosítás
• függés a bensőséges személyes kapcsolatoktól
• megszállottság
• visszafogottság
• diszkréció
• dominancia

Az úgynevezett potenciális biológiai rizikófaktorok a krónikus betegségek, amelyek gyakran mély és krónikus depresszióval járnak együtt.

Ilyenek például:

• neurodegeneratív betegségek, mint például az Alzheimer- és a Parkinson-kór
• ischaemiás stroke
• sclerosis multiplex
• epilepszia
• onkológiai betegségek
• fertőző betegségek (agyvelőgyulladás, szívbelhártya-gyulladás, hepatitis, mononukleózis, szifilisz, tuberkulózis)
• makuladegeneráció
• krónikus fájdalom

A neurotranszmitterek elérhetősége, receptorai és érzékenysége közötti károsodott szabályozás és kölcsönhatás valószínűleg szerepet játszik a depresszió kialakulásában.

A depresszió patogenezisében a legfontosabb neurotranszmitter a szerotonin, illetve annak aktivitásának zavara a központi idegrendszerben.

Az affektív zavarok kialakulásáért felelős egyéb neurotranszmitterek a következők:

• noradrenalin
• dopamin
• glutamát
• a neurotrofikus faktor BDNF

A szezonális affektív zavar a depresszió egy olyan formája, amely ősszel és télen jelentkezik. Tavasszal és nyáron megszűnik. A depressziónak ezt a típusát is a központi idegrendszer szerotoninszintjének változásai okozzák, de ezek az ingadozások a cirkadián ritmus változásainak és a napfénynek való csökkent expozíciónak köszönhetőek.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a sok gyógyszer vagy a fokozott mennyiségű alkohol szedésének kockázatát. A depressziós betegséget kiváltó gyógyszerek közé tartoznak:

• acyclovir
• amfetamin-származékok
• anabolikus szteroidok
• görcsoldók
• baclofen (gyors abbahagyás után)
• barbiturátok
• benzodiazepinek (megvonás után)
• béta-blokkolók
• klonidin
• szájon át szedhető fogamzásgátlók
• kortikoszteroidok
• digitalis
• interferon alfa
• izoniazid
• levodopa
• metoklopramid
• nem-szteroid antirheumatikus gyógyszerek
• teofillinek
• tiazidok
• pajzsmirigyhormonok

Minden affektív zavar jellegzetes tünete a kórosan megváltozott hangulat.

Depressziós zavar esetén ez elsősorban a kóros szomorúság. A beteg nemcsak szomorúságot érezhet. Üresnek, érdektelennek, levertnek, szorongónak, néha mogorvának és idegesnek is érezheti magát.

Az ilyen szomorú hangulat abban különbözik a normális, általánosan érzett szomorúságtól, hogy minden nyilvánvaló inger nélkül indokolatlanul erős, és abban is, hogy hosszú ideig tart.

A depressziós epizódokat a tünetek súlyossága szerint négy formára osztják:

1. enyhe depressziós epizód
2. közepesen súlyos depressziós epizód
3. súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetek nélkül
4. súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetekkel

A kóros depressziós hangulathoz más tünetek is társulnak:

• Anhedónia - Képtelenség élvezni azokat a tevékenységeket, amelyek korábban örömet és kellemes érzéseket okoztak az egyénnek.
• Napi hangulatingadozás - Jellemzően a beteg reggel érzi magát a legrosszabbul, úgynevezett reggeli pesszimizmust tapasztal, képtelen a napot elkezdeni, szélsőséges esetben még az ágyból sem képes kikelni (stupor).
• Étkezési és étvágyzavarok - Gyakrabban az étvágy csökkenése, de túlfogyasztás és a főként kalóriadús és egészségtelen ételek fokozott bevitele is előfordul.
• Testsúlyváltozás - A kóros testsúlycsökkenést havonta 5%-os súlycsökkenésként határozzák meg.
• Álmatlanság vagy alvászavarok - A hajnali 3-4 óra körüli korai ébredés és az elalvási nehézségek nagyon jellemzőek.
• A szexuális étvágy elvesztése (csökkent libidó).
• Teljes energiahiány érzése, korai fáradtság a legkisebb tevékenység után is. Különösen kimerítő a pszichés terhelés, amelyet a beteg egyáltalán nem tud elviselni.
• Hypobulia - Az az érzés, hogy a betegnek minden tevékenységbe, még a rutinszerűekbe is bele kell erőltetnie magát.
• Hypoaktivitás - A hypobulia következménye.
• Bradipszichés gondolkodás - A gondolkodás lelassulása, a kognitív funkciók romlása. A demencia jelei (depressziós áldemencia) is jelentkezhetnek.
• A depressziós gondolkodás súlyos depresszió esetén pszichotikus tünetekkel jár, az úgynevezett depressziós téveszmékkel, amelyek lehetnek
  • Önvádaskodás - A beteg önmagát hibáztatja az ártatlan embereket, leggyakrabban közeli családtagokat, de gyakran teljesen idegeneket, pl. globális katasztrófák áldozatait ért szerencsétlenségekért.
  • Elégtelen - A beteg teljesen alkalmatlannak tartja magát.
  • Tönkrement - A betegnek az a megdönthetetlen elképzelése, hogy a végén "tönkre fog menni". Attól fél, hogy elveszíti minden vagyonát és elszegényedik.
  • Nihilista - A depresszió szélsőséges eseteiben a beteg még saját személye létezését is tagadja, néha még családtagja létezését vagy belső szerveinek jelenlétét is.
  • Hipochonder - A beteg abban a téveszmében szenved, hogy gyógyíthatatlan, halálos, gyakran ismeretlen és ritka betegségben szenved.

Öngyilkossági kockázat

Retrospektív pszichiátriai tanulmányok rámutatnak arra a súlyos és szomorú tényre, hogy a befejezett öngyilkosságok akár 80%-ának hátterében valamilyen affektív zavar áll. Az affektív zavarok, amelyek közé tartozik a depresszió is, alapvetően kezelhető betegségek. Ez teszi még aggasztóbbá ezt a tényt.

A depressziós betegek körülbelül 5-15%-a öngyilkossággal vet véget életének.

Statisztikailag a leggyakoribb korcsoport a 70-es éveikben járó férfiak. A halál oka általában akasztás vagy fulladás.

A nők esetében a leggyakoribb öngyilkossági módszerek a kábítószerrel vagy természetes mérgekkel történő mérgezés, a vágás vagy a késelés.

Az öngyilkossági kockázat korai felismerésére számos kérdőívet használnak.

Az egyik legismertebb kérdőív a PÖLDINGER KÉRDŐÍV:

1. Rész:

• Gondolt-e mostanában az öngyilkosság lehetőségére?
• Gyakran gondol erre a lehetőségre?
• Gondol-e rá akkor is, amikor nem akarja?
• Akarata ellenére is ráerőszakolódnak önre ezek a gondolatok?
• Gondolt már az öngyilkosság módszerére?
• Felkészült már az öngyilkosságra?
• Beszélt már valakivel az öngyilkossági gondolatairól?
• Kísérelt-e meg öngyilkosságot a múltban?
• Volt-e olyan rokona vagy barátja, aki öngyilkosságot követett el?
• Úgy érzi, hogy a helyzete szörnyű és reménytelen?
• Megnehezíti, hogy a jelenlegi problémáin kívül másra is gondoljon?
• Jelenleg kevésbé tartja a kapcsolatot rokonaival és barátaival?
• Érdekli-e Önt, hogy mi történik a szomszédságában vagy a munkahelyén?

2. Részlet:

• Élvezi a hobbiját?
• Van-e valaki a környezetében, akivel nyíltan és bizalommal tud beszélni a problémáiról?
• Él együtt más emberekkel (családdal, barátokkal)?
• Érez-e erős felelősségérzetet a családja és a munkahelye iránt?
• Vallásos ember vagy?

A kérdőív első részében adott minden egyes "igen" válasszal és a kérdőív második részében adott minden egyes "nem" válasszal nő az öngyilkosság kockázata.

Az öngyilkossági kockázat szűrése minden depressziós betegnél elengedhetetlen. Ha fennáll az öngyilkosság valós kockázata, a beteget azonnal kórházba kell szállítani, akár akarata ellenére is.

A depresszió kivizsgálásának alapja a kórtörténet. A kórtörténet elsősorban a neurovegetatív tünetek jelenlétét vizsgálja, különösen az alvási szokások, az étvágy és a csökkenés vagy az érzékelt energiahiány napszakonkénti változásait.

Fontos információ még a tünetek időtartama, a koncentrációvesztés (néha közvetlenül látható a beteggel való kommunikáció során), a fogyás, bizonyos gyógyszerek túlzott alkalmazása stb.

Ez a 9 tünet szerepel a DSM-5 kérdőívében.

Ezek közül legalább ötnek fenn kell állnia ahhoz, hogy a diagnózis felállítható legyen:

1. Alvászavar
2. Képtelenség arra, hogy valamit várjon
3. Bűntudat vagy értéktelenség érzése
4. Csökkent energia és fáradtság
5. Koncentráció- és figyelemzavar
6. Az étvágy megváltozása és az ehhez kapcsolódó súlyváltozás
7. Pszichomotoros zavarok
8. Öngyilkossági gondolatok
9. Depresszív hangulat

A kórtörténet egyéb pontjai közé tartozik a családi anamnézis és a jelenlegi gyógyszerek, a szociális anamnézis, különös tekintettel az esetleges munkahelyi stresszorokra, a korábbi függőségekre, drog- és alkoholfogyasztásra, szerencsejátékra, szerencsejátékra stb.

A fizikális vizsgálat és a képalkotó vizsgálat (agyi MRI) a depresszió lehetséges organikus okainak kizárására irányul.

A laboratóriumi vizsgálatok közül a következőket végzik:

• Vérkép, különösen vörösvérsejtszám (depresszió vérszegénység esetén).
• Pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH)
• B12-vitamin
• Gyors reaginreakció (RRR - szifiliszszűrés)
• HIV-teszt
• elektrolitok, beleértve a kalcium-, foszfát- és magnéziumszintet is
• Húgysav és kreatinin
• Májenzimek
• Véralkoholszint és egyéb toxikológiai vizsgálatok vérből és vizeletből
• sav-bázis vizsgálatok artériás vérből
• Dexametazon-szuppressziós teszt (elsősorban a Cushing-kór diagnózisában használják, de depresszió esetén is pozitív)

A depressziós epizódok lefolyását a gyakori ismétlődés jellemzi.

Az akut tünetek és a nyugalmi, azaz remissziós időszakok váltakoznak.

A depressziós epizódok klinikai képe ugyanazon betegnél lényegében hasonló. Azt mondhatnánk, hogy a beteg újra és újra ugyanazt éli át.

A depresszió akut fázisa általában az a szakasz, amikor a depressziót diagnosztizálják és megkezdik az antidepresszánsokkal való kezelést. Ez a szakasz a kezelés megkezdésétől a depresszió tüneteinek megszűnéséig tart.

Eleinte a kezelés 6. hete után körülbelül 50%-os hangulatjavulásra számíthatunk. Az antidepresszánsok 12. hete után általában a terápia körülbelül 80%-os hatását tapasztaljuk.

A terápia következő fázisa a tünetek részleges vagy teljes megszűnésének pillanatában következik be. Ez a fázis meglehetősen hosszú, és ideális esetben akár 1 évig is eltarthat. Bár az antidepresszánsok elnyomják a depresszió tüneteit, a neurotranszmitterek kórtanának módosítása a központi idegrendszerben sokkal hosszabb időt vesz igénybe.

A másik két fázisra, a folytatásra és a fenntartásra azért van szükség, hogy megelőzzük a betegség kiújulását, és megvédjük a beteget egy újabb depressziós epizód kitörésétől.