Crohn-betegség: mi az, miért fordul elő és milyen tünetei vannak?

A Crohn-betegség az úgynevezett nem specifikus bélgyulladások közé tartozik. A betegség pontos oka még mindig ismeretlen. Úgy gondolják, hogy több tényező, elsősorban genetikai és környezeti tényezők kombinációja.

A betegség megnyilvánulásai nagyon változatosak a gyulladásos gócok elhelyezkedésétől és típusától függően. A bélrendszeri megnyilvánulásokon kívül számos bélrendszeren kívüli tünet és szövődmény is előfordulhat, amelyek a beteget a sebészhez terelhetik.

A Crohn-betegség a gasztrointesztinális traktus bármely részét érintő krónikus gyulladásos betegség. A gyulladásos infiltrátumok leggyakrabban granulomatosus jellegűek. A gyulladás a szervfal teljes vastagságán áthalad, és bizonyos szegmensekre korlátozódik.

A gyulladásos fókuszok leggyakoribb helye a vékonybél az ún. ileocecális régiójában és a terminális ileumban (a vékonybél végső része a vastagbélbe való átmenettel) található.

Azonban bármely terület érintett lehet, pl. a szájüreg, a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél és a végbél.

A fekélyes vastagbélgyulladással együtt az IBD - gyulladásos bélbetegség - címke alatt csoportosítják. Nem specifikus bélgyulladásnak, nem specifikus bélgyulladásnak vagy krónikus nem specifikus bélgyulladásnak nevezik. A mai napig nem tisztázottak a pontos okok.

A Crohn-betegségre jellemző, hogy az emésztőrendszerben gyulladásos lerakódások képződnek, valamint az emésztőrendszeren kívül megnyilvánuló tünetek sorozata. Ezeket a megnyilvánulásokat extraintestinalis tüneteknek nevezzük.

Leggyakrabban a szem, a bőr, az ízületek és a máj érintett.

A betegség nevét annak az első publikációnak az egyik szerzőjéről kapta, amelyben Crohn, Ginzberg és Oppenheimer jellemezte a betegség természetét. Ők tudták, hogy a gyulladás a tuberkulózisos bélfertőzéshez hasonló jellegzetességekkel rendelkezik, de fontos különbségeket is mutat.

A bél tuberkulózisában szintén granulomatózus gyulladás alakul ki. A tuberkulózissal ellentétben a Crohn-betegség nem jár a szemcsékben lévő szövetek nekrózisával (elhalásával).

A granulómák jelenléte a Crohn-betegségre jellemző, de nem feltétele a diagnózis felállításának. A Crohn-betegek bélrendszerének szövettani vizsgálata során a szövetmintáknak csak 60%-ában találtak granulomatosus sejteket.

A Crohn-betegség a világon mindenütt előfordul, de bizonyos földrajzi különbségek megfigyelhetők.

A legmagasabb a prevalencia a világ fejlett és modern területein, különösen Észak-Amerikában, Észak- és Nyugat-Európában. Ezzel szemben Dél-Afrikában, Dél- és Kelet-Európában, valamint Ausztráliában alacsonyabb prevalenciát regisztráltak.

A földrajzi eloszlás mellett a különböző etnikai csoportokban is különbségek figyelhetők meg.

Ilyen például Észak-Amerika. A betegség előfordulási gyakorisága általában magas Észak-Amerikában, de alacsony az Észak-Amerikában élő spanyolajkú lakosság körében. A zsidó népesség tagjai például gyakrabban érintettek.

A fejlett országokban a magasabb előfordulási gyakoriságot a lakosság magasabb higiéniai színvonalának tulajdonítják.

Minél tisztább az otthon és a táplálkozás születéstől fogva, annál kevésbé stimulálják a bélrendszer immunrendszerét az idegen kórokozók. Így kevésbé érett. Az immunsejtek nagyobb valószínűséggel azonosítják a saját szövetet idegenként, és támadást indítanak ellene. Ez az elmélet ma már széles körben elfogadott, és higiéniai hipotézisnek nevezik.

Jelenleg a betegség közvetlen oka még nem teljesen tisztázott. Csak bizonyos tényezők létezéséről tudunk, amelyek hozzájárulnak e gyulladásos betegség kialakulásához.

A Crohn-betegség kockázati tényezői:

• Genetikai hatások
• az immunrendszer szabályozásának zavara
• a természetes bélgát működési zavara
• a bél elégtelen mikrobiális flórája
• külső tényezők

Genetikai hatások

A genetika fontos szerepét a Crohn-betegség okaként a betegség családokban való magas előfordulási gyakorisága mutatja. Az elsőfokú rokonoknál a betegség akár 15-ször gyakoribb.

A genetikai hatások további bizonyítéka a fent említett magas előfordulási gyakoriság etnikai populációkban, például zsidó családokban.

1996-ban leírták a 16-os kromoszóma hosszú karján található IBD-1 gént. A CARD15 néven ismert genetikai mutáció a Crohn-betegség fokozott kockázatát okozza. Eddig három különböző változatát írták le ennek a mutációnak.

Az immunrendszer szabályozásának zavarai

A Crohn-betegség gyulladásos betegség. A gyulladás, amely leggyakrabban a vékonybél teljes falát érinti, immunmediált gyulladás.

Ez azt jelenti, hogy az immunsejtek nem képesek felismerni saját fiziológiás szöveteiket az idegen és kóros szövetektől, és elkezdik azokat kórokozóként elpusztítani. Az eredmény krónikus gyulladás, amely elpusztítja a saját szöveteket.

A gyulladásos választ közvetítő fő immunsejtek a T-limfociták, különösen a CD4+ limfocitáknak vagy úgynevezett segítő T-limfocitáknak nevezett alpopuláció.

A bélgát és a mikroflóra megzavarása

A fiziológiás bélmikrobióta kéz a kézben jár a megfelelő immunfolyamatokkal. A probiotikumok a bélnyálkahártya gátjának felépítésével és az immunológiai egyensúly helyreállításával védik a bélfalat a gyulladásos károsodástól.

A mögöttes mechanizmus a protektív immunszabályozás elősegítése és a pro-inflammatorikus aktivitás csökkentése.

Külső tényezők

A Crohn-betegség fokozott kockázatához hozzájáruló külső tényezők a következők:

1. Dohányzás
2. a finomított cukor magas szintje az étrendben
3. stressz
4. bizonyos kórokozókkal való fertőzés, amelyek gyulladásos választ váltanak ki
5. a nem szteroid gyulladáscsökkentők (fájdalomcsillapítók) túlzott használata

A Crohn-betegség tünetei elsősorban a gyulladás helyétől függnek, a szájüregtől a végbélig.

A szájüreg érintettsége

A szájüreg érintettségét szájüregi Crohn-betegségnek nevezik. A gyulladás károsíthatja az ajkak, az arc és az íny nyálkahártyáját.

Jellemző megnyilvánulásai közé tartoznak:

• Fájdalom
• égő érzés
• vérzés
• duzzanat
• az ételek szájba rágásának nehézsége, étvágytalanság, fogyás, alultápláltság.
• afták és mély fekélyek a szájban

a nyelőcső érintettsége

Ez a betegség viszonylag ritka formája. Szinte mindig a vékonybél érintettségével jár együtt. Leggyakrabban a nyelőcső utolsó harmadának gyulladása.

A betegségnek három stádiuma van:

1. Kezdeti stádium - aktív gyulladás jellemzi, duzzanattal, számos erózióval és lineáris fekélyekkel.
2. Második szakasz - a nyelőcső szűkülete.
3. Harmadik stádium - a betegség utolsó szakasza nyelési képtelenséggel, fájdalmas nyeléssel, hányással, fogyással és alultápláltsággal jár.

Gastroduodenális forma

A gastroduodenális formára a gyomor és a nyombél érintettsége jellemző. A tápcsatorna felső részén belül ez a leggyakrabban érintett terület.

A gyakori tünetek közé tartozik az étkezés utáni fájdalom és kellemetlen érzés. Hányinger, hányás és hasmenés meglehetősen ritka ebben a formában.

Ritkán hasnyálmirigy-gyulladás, epekólika vagy vérhányással járó gyomorvérzés is társulhat.

A vékonybél érintettsége

A Crohn-betegség leggyakrabban a vékonybél terminális ileumnak nevezett területén fordul elő.

Ennek a területnek az érintettsége olyan tünetekkel jelentkezik, mint például

• fokozott fáradtság
• megemelkedett testhőmérséklet, láz alatti
• fogyás
• laza széklet
• hasi fájdalom
• belső vagy külső sipolyok kialakulása (a sipoly egy szerv vagy szerv és a bőr közötti kapcsolat vagy kivezetés kialakulása).

A vastagbél és a végbél érintettsége

Az emésztőrendszer utolsó részét érintő folyamatos krónikus gyulladás a következő tünetekkel jár:

• gyakori és laza széklet
• vér a székletben
• teneszmusz - a széklet fájdalmas nyomása kis mennyiségű széklet ürítésekor
• tapintható "csomó" a has alsó részén, különösen a jobb oldalon.
• kellemetlen széklet és emésztési zavarok.
• sipolyok (összenövések) kialakulása a szomszédos szervek, például a húgyhólyag vagy a méh között, és a széklet behatolása ezekbe a szervekbe, másodlagos súlyos fertőzéssel.
• a bélből a bőr felszínére, pl. a végbél területén, kinyúló sipolyok kialakulása.
• fájdalmas tályogok kialakulása a végbél körül
• összenövések és bélelzáródás kialakulása
• a bél perforációja
• vérszegénység
• alultápláltság

Extraintestinalis tünetek

A Crohn-betegséghez olyan tünetek is tartoznak, amelyek az emésztőrendszeren kívüli szervekben jelentkeznek. Ezeket extraintestinalis vagy extraintestinalis tüneteknek nevezik. Ezek leggyakrabban gyulladásos bélbetegségben fordulnak elő.

Az extraintesztinális tünetek közé tartoznak:

• bőrmegnyilvánulások, pl. erythema nodosum (a bőr alatti zsírszövet gyulladása) vagy pyoderma gangrenosum (szövetelhalással járó bőrbetegség, amely a bőr sérülését és nem gyógyulását követheti).
• nyálkahártya-megnyilvánulások, pl. afták az arc és az ajkak nyálkahártyáján
• szemészeti manifesztációk, pl. kötőhártya-gyulladás, írisz, írisz és uveitisz, szkleritisz, glaukóma.
• ízületi manifesztációk, különösen ízületi gyulladás, pl. sacroiliitis vagy spondylitis.
• a csontok elvékonyodása (csontritkulás)
• vesekövek képződése (nefrolithiasis)
• az epehólyag érintettsége, az úgynevezett szklerotizáló epehólyaggyulladás
• a máj meszesedése, autoimmun hepatitis, májzsugor, májtályog.
• hematológiai megnyilvánulások, mint például vérszegénység, megnövekedett leukocitaszám, vérlemezkék hiánya vagy megnövekedett száma, véralvadási zavarok, trombózis.
• a szívizomzat gyulladása, pl. endokarditisz vagy myocarditisz
• amiloidózis

A Crohn-betegség diagnosztizálása nagyon nehéz. Ez egy nem specifikus bélgyulladás, amely sokféle tünettel járhat. Jelenleg a legfontosabb tényezők a diagnózis felállításában a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás (szintén egy nem specifikus bélgyulladás) megkülönböztetése, valamint a gyulladás fertőző oka.

Vérvizsgálatok

A Crohn-betegség diagnózisában elengedhetetlen a biokémiai vizsgálatot és vérképet tartalmazó rutinvérvizsgálat.

Már e vizsgálat során kimutathatók az olyan eltérések, mint a megnövekedett vérsüllyedés, vérszegénység, trombocitopénia, limfocitózis, kóros májmarkerek, emelkedett CRP és egyéb eltérések.

Egy másik vérvizsgálat az antitestek kimutatása. A leggyakrabban használt vizsgálatok a perinukleáris neutrofil citoplazma elleni antitestek (pANCA) és a Saccharomyces cerevisae elleni antitestek (ASCA).

Ezek az antitestek más betegségekben, például cöliákiában is jelen lehetnek. A kettő kombinációja igen specifikus a Crohn-betegségre, különösen akkor, ha a Crohn-betegséget a fekélyes vastagbélgyulladástól próbálják megkülönböztetni.

Az antitest-pozitivitás általában a betegség nagyobb agresszivitásával jár együtt, de a kezelés hatásának nyomon követése szempontjából nincs jelentősége.

Endoszkópos vizsgálat és szövetbiopszia

A Crohn-betegség elkülönítésében alkalmazott endoszkópos vizsgálat (szonda szervbe történő bevezetésével végzett vizsgálat) magában foglalja a kolonoszkópiát.

A kolonoszkópia során egy kamerarendszert vezetnek be a vastagbélbe, és a vékonybél egy részébe tekintve vizsgálják meg. Amellett, hogy a bélnyálkahártya teljes felszínét megtekinthetik, szövetmintát - biopsziát - is vehetnek belőle.

A biopszia során vett szövetet ezután további vizsgálatoknak vetik alá, amelyek sok értékes információval szolgálnak a folyamatban lévő gyulladás természetéről.

A Crohn-betegségre a nyálkahártya felszínének szegmentális gyulladásos érintettsége jellemző. A fekélyes vastagbélgyulladásra a teljes felszín folyamatos érintettsége jellemző. A nyálkahártyán hosszanti fekélyek, laphámdomborulatok és bőrpír is megfigyelhető.

A vékonybél vizsgálatára egy modern endoszkópiás módszert, az úgynevezett kapszulás endoszkópiát alkalmazzák. Ennél a vizsgálati módszernél a beteg egy kapszulát nyel le, amely az emésztőrendszeren áthaladva letapogatja a nyálkahártyát.

Ez a módszer alkalmas az emésztőrendszer nehezen hozzáférhető területeinek vizsgálatára. Kényelmes és fájdalommentes, de drágább. Terhes nők vizsgálatára nem alkalmazható.

Hátránya a hagyományos endoszkópiával szemben, hogy nem lehetséges a nyálkahártya mintavétele vagy terápiás beavatkozás, pl. bélpolip eltávolítása.

Gyakori mellékhatás, hogy a kapszula megakad az emésztőrendszerben. Ez elkerülhető a behelyezés után fokozatosan széteső retentív kapszula használatával.

A kapszula 2 mm-es magja könnyen összekeveredik az étrenddel és kiürül a szervezetből.

A kolonoszkópia mellett a gyomor endoszkópos vizsgálatát, a gasztroszkópiát is elvégzik. E vizsgálat során a nyálkahártyából is lehet mintát venni. Ez a vizsgálat különösen akkor szükséges, ha a betegnek a betegség gastroduodenális formájára jellemző tünetei vannak.

A szövettani vizsgálat

A sikeres kolonoszkópos vagy gasztroszkópos vizsgálat és biopszia után az eltávolított szövetet szövettani vizsgálatnak vetik alá.

A Crohn-betegség diagnózisának felállításához legalább 2 biopszia szükséges a vastagbél 5 részéből, beleértve a végbelet és a vékonybél utolsó szakaszát, a terminális ileumot is.

Képalkotó vizsgálat

A nem specifikus bélgyulladás diagnózisában többféle képalkotó vizsgálat is hasznos, pl. az enteroklízis, az ultrahangvizsgálat, a komputertomográfia (CT) vagy a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI).

Az enteroklízis a vékonybél vizsgálata kontrasztanyag segítségével, amelyet egy szondával a bélbe fecskendeznek. A bél feltöltése után a beteget röntgen- vagy CT-felvételen képezik le.

Ez a vizsgálat az arany standard az érintettség mértékének diagnosztizálásában vagy a betegség szövődményeinek, például a fisztuláknak vagy tályogoknak a felismerésében.

Az MRI enterográfia még nagyobb érzékenységet biztosít, mivel nem terheli sugárzással a szervezetet. Különösen alkalmas gyermekbetegek vizsgálatára.

A Crohn-betegség lefolyását négy fázis jellemzi:

• kezdeti fellángolás
• remisszió, azaz a nyugalmi fázis
• a betegség kiújulása, azaz a betegség akut kiújulása
• visszaesés, azaz a betegség visszatérése

A betegség lefolyása alapján kétféle betegtípus határozható meg:

• Az agresszív típus, amely a betegség súlyos lefolyására hajlamos, olyan szövődmények kialakulásával, mint a sipolyok és tályogok. E típusnál fennáll a kockázata annak, hogy sebészeti kezelést igényel.
• Az indolens típusnál a betegség ritkábban és enyhébben jelentkezik, a bélben gyakrabban alakulnak ki összenövések és szűkületek, mint sipolyok.

A betegség aktivitását három szakaszra osztják:

1. Enyhe és mérsékelt stádium - Alultápláltság, láz és a bélben lévő nagy gyulladásos fókuszok nélküli lefolyás jellemzi.
2. Közepes és súlyos stádium - A betegség nem reagál olyan jól a kezelésre, mint az első stádium, gyakori lázzal, hasi fájdalommal, vérszegénységgel és jelentős súlyvesztéssel jár.
3. Súlyos vagy fulmináns stádium - A súlyos állapot glükokortikoid-kezelés mellett is fennáll, lázzal, súlyos hasi fájdalommal, alultápláltsággal, vérszegénységgel és obstruktív bélszindrómával.