Bulimia: Mik az okai, tünetei, következményei és kezelése?

A bulímiát mentális bulimiának, szaknyelven bulimia nervosának is nevezik. Ez a zavar az evészavarok közé sorolható. A jól ismert anorexia is ebbe a csoportba tartozik.

Az evészavarok civilizációs betegségek.

Az illető attól a beteges elképzeléstől szenved, hogy vékonynak kell kinéznie és egészségesen kell élnie. Korlátozza vagy más módon túlzottan csökkenti a testsúlyát. A rendellenességet általában más pszichés zavar okozza, például súlyos stressz, traumatikus élmények, vagy gyakran a szülők válása.

A fiatalok különösen érintettek az étkezési zavarokban. Elsősorban a lányok érintettek, akár 10-szer gyakrabban, mint a fiúk. Az előfordulási gyakoriság a pubertás és a serdülőkorban a legmagasabb, 13 és 18 éves kor között, a bulimiára jellemzően 17 és 18 éves kor között kerül sor. Becslések szerint a nők körülbelül 1-3%-át érinti ebben az időszakban a bulimia.

Ez a becslés csak hozzávetőleges, mivel nagyon nehéz azonosítani a rendellenességet. Sok fiatal lány megtanulta, hogy tökéletesen elrejtse a bulimiát, akár a barátai, akár a családja elől. Sikerül elrejteniük a problémájukat, néha éveken keresztül.

Mi a bulimia?

A bulimia egy olyan evészavar, amely epizodikus, falásszerű jellegű. A túlzott táplálékbevitel időszakai váltakoznak a kalóriabevitel és a kívánt testalkat fenntartására irányuló erőfeszítésekkel. A falási rohamok időszakai váltakozhatnak túlzott éhezéssel. A kóros éhezésen kívül más mechanizmusok is segítik az ebben szenvedőt. A bulimiás például a következőket használja a testsúlyának ellenőrzésére:

• hányás evés után
• éhezési időszakok
• túlzott vagy veszélyes fizikai aktivitás
• hashajtók
• diuretikumok, azaz vizeletserkentő szerek

A bulimiás betegesen ellenőrzi a táplálékfelvételt, azaz a kalóriák bevitelét. Diétákkal próbálkozik, hogy testsúlyát és arányait fenntartsa. A bulimiás testsúlya azonban átlagos vagy kissé a BMI (testtömegindex) norma felett van. Ez fizikailag nem különbözteti meg őt más emberektől, és segít neki elrejteni a rendellenességet.

A bulimiához más pszichológiai nehézségek is társulnak. Ilyen például az alacsony önértékelés, a szorongás, az érzelmi instabilitás és a tartós stressz. De az idegesség, a frusztráció vagy a magányosság is. És e pszichológiai nehézségek miatt a bulimiát súlyosbítja.

A bulímiát 1979 óta értékelik önálló rendellenességként. Formája már az ókori Rómában is ismert volt, amikor az ünnepeket úgy ünnepelték meg, hogy túlfogyasztották magukat, majd a gyomrot felszabadították a további ételfelvételre. És ezt nem titokban, hanem mások előtt tették.

A bulimiás a rossz lelkiállapotát túlfogyasztással próbálja elhárítani. Ilyenkor lelkiismeret-furdalást érez, hányást idéz elő, vagy más kalóriamegvonó gyakorlatokat folytat. Mindkét mechanizmus, a túlfogyasztás és a hányás rövid távon segít a szorongás és a feszültség enyhítésében. Hosszú távon azonban hatástalanok.

A bulimia értékelésének főbb jellemzői közé tartoznak:

• Kényszeres elfoglaltság az étellel, ellenállhatatlan étvágy és falási rohamok.
• kísérlet a túlevés hatásainak elnyomására hányással, éhezéssel vagy hashajtókkal
• a túlsúlytól és az elhízástól való félelem

A bulímiát két típusra osztják:

• purgatív, amikor a bulimiás hányással, hashajtókkal vagy vizelethajtókkal tisztítja ki magát az ételtől.
• nem-purgatív típus, nem tisztítót, hanem böjtöt, túlzott fizikai aktivitást alkalmaz a kontroll érdekében.

A bulimia okai multifaktoriálisak, ami azt jelenti, hogy szociális, fizikai és pszichológiai tényezők is szerepet játszanak a betegség kitörésében. A szociális azt jelenti, hogy a társadalmi hiedelem okozza, miszerint az embernek vékonynak kell lennie ahhoz, hogy egészséges és boldog legyen.

A televízió, a divatmagazinok, a modellkedés nagy társadalmi hatással bír. A tizenéves lányokat modellekhez, modellekhez, színésznőkhöz hasonlítják. A multimédia tehát erős tényező. A jelentések szerint azonban ez többnyire másodlagos hatás. A pszichológiai és genetikai hajlam nagy szerepet játszik.

A biológiai hatások közé tartoznak:

• genetikai hajlam, öröklődés
• egyéni fizikai hajlam
• hormonális rendellenességek

Ma már ismert, hogy a bulimiát más pszichés zavarok is okozhatják, mint például szorongás vagy depresszió, de a túlzott pszichés stressz, a kielégítetlen elvárások vagy a súlyos stressz is.

Hajlamosító tényezők közé tartozik a labilis természet, a nem megfelelő szülői gondoskodás vagy elhanyagolás. De a bántalmazás is. A családi kórtörténetben előforduló elhízás és a gyermekkori elhízás vagy a szülői alkoholizmus szintén negatív tényezők.

Stresszes életesemények, szülői válás és egyéb kellemetlen traumatikus élmények is állhatnak a kialakulás mögött.

A bulimia általában rejtve marad a külvilág előtt, de fő jellemzői közé tartoznak a falási rohamok jellegzetes időszakai, amelyeket hányás követ. A hányás mellett a testsúlykontroll más módszerei is előfordulhatnak. Ezek közé tartozhat a hashajtókkal, vízhajtókkal való visszaélés, a túlzott vagy veszélyes fizikai aktivitás és a kóros éhezés.

Az értékelési kritérium szerint ezeknek a szakaszoknak három hónapon keresztül egy héten belül legalább kétszer kell bekövetkezniük. A falási rohamok néhány perctől órákig, általában 2 óráig tarthatnak. A hónap során a gyakoriság egyéni. Egyes esetekben havonta háromszor vagy naponta többször.

A falásrohamok időszakát szorongás vagy depresszió előzi meg. A falásrohamok elnyomják ezeket a lelki nyomorúságokat. A falásrohamok után a lelkiismeret-furdalás szakasza következik. Ismét elmélyül a rossz lelki állapot.

A beteges étel utáni sóvárgás anyagi problémák esetén bűnös viselkedéshez és lopáshoz vezethet. A mentális bulémia pszichés megnyilvánulásai közé tartoznak az egyéb problémák, mint például:

• Depresszió
• szorongás
• Önkárosítás
• öngyilkossági gondolatok és hajlamok
• a soványság iránti vágy
• a testsúly és az alak torz látásmódja
• beteges érdeklődés a testsúly, a kalóriák iránt
• csökkentő diéták
• bizonyos ételek kiválasztása
• érdeklődési kör, kedvenc tevékenységek elvesztése
• érdektelenség a kapcsolatok, barátok, család iránt, ezek kerülése
• magányos életmód
• koncentrációs zavarok
• csökkent szellemi erőnlét
• kritikátlan viselkedés
• csökkent önbecsülés, önbizalomhiány
• idegesség, érzelmi labilitás
• szégyenérzet
• fáradtság

Az anorexiához hasonlóan a bulimiának is vannak fizikai hatásai. Az éhezés, a hányás, de a kiszáradás következményeként is jelentkezik. Ehhez járul az ásványi anyagok és nyomelemek csökkent szintje.

A bulimia következtében fellépő fizikai nehézségek:

• gyakori hányás
• súlyingadozás
• túlzottan káros fizikai aktivitás
• kiszáradás és károsodott belső környezet
  • hypochloremia
  • hypokalaemia
  • alkalózis
• szív- és érrendszeri problémák, ritmuszavarok, alacsony vérnyomás
• légszomj
• a hányadék belégzésének kockázata, tüdőgyulladás
• hasi fájdalom
• puffadt has
• nyelőcsőrepedés
• menstruációs zavarok
• potenciazavarok
• libidóvesztés
• meddőség
• a fogzománc károsodása, sárga fogak, fogszuvasodás
• ínykárosodás
• a fültőmirigyek megnagyobbodása
• a növekedés elmaradása
• izomzavarok, izomgyengeség, petyhüdtség
• csontkárosodás, csontok elvékonyodása
• törékeny körmök
• rossz hajállapot és ritkulás, hajhullás
• száraz bőr
• repedezett szájszélek
• horzsolások a kezeken, különösen az ujjperceken - Russell-nyomok
• általános gyengeség

A bulímiát egy olyan kritérium alapján értékelik, amely meghatározza, hogy a falási rohamok három hónapon keresztül fennállnak. Gyakoriságuk legalább heti kétszeres. Rövid idő alatt a bulimiás túlzott mennyiségű ételt fogyaszt.

Az evészavar diagnózisát nehezíti, hogy - különösen gyermekeknél - a beteg gyakran lekicsinyli (leegyszerűsíti) vagy eltitkolja a problémát. Más esetekben a korlátozott táplálékbevitelt hasi fájdalmakra vagy egyéb problémákra foghatja.

Bár a bulimia evészavar, kialakulását egy másik pszichés zavar előzi meg. Ezért a diagnózis felállításakor fontos, hogy ezt az elsődleges pszichés okot azonosítsuk, különösen, ha ez depressziós zavar és ehhez társuló önkárosítás vagy öngyilkossági kockázat.

A diagnózis felállításában fontos maga a kórtörténet. A családtagoktól és a hozzátartozóktól származó információk is fontosak. Ők lehetnek az elsők, akik észreveszik a gyermek fejlődési elmaradását, érdeklődésének elvesztését, szomorú hangulatát, félelmetes hangulatát, az étkezések kerülését, az uzsonna eldobását és a gyakori vécézést.

Mivel a túlevéses epizódokat fogyókúrás időszakok követik, a laboratóriumi vérvizsgálatok is fontosak. Ez feltárja a belső rendellenességeket és egyéb problémákat. A testsúly ingadozásai és a látható változások például a bőrben vagy a hajban szintén diagnosztikus jelek lehetnek.

Ezt követően, ha már vannak társuló szövődmények, a testi problémáknak megfelelő egyéb vizsgálatok. Természetesen a differenciáldiagnosztika is fontos, hogy kiderüljön, hogy az evészavaron kívül más betegség is fennáll. Ebben az esetben olyan vizsgálatok segíthetnek, mint az ultrahang, röntgen, CT, EKG.

A betegség kiváltó okait biológiai, szociális vagy pszichológiai tényezőkben kell keresni. Ezek megelőzik az evészavar kialakulását. A probléma kialakulása természetesen a személyiségbeli hajlamtól függ.

Kezdetben van egy szorongásos vagy depressziós időszak.

Az érintett személy ezt a rossz lelki állapotot a túlevés epizódjával kompenzálja. A túl sok evés, majd a hányás aktusának tompító hatása van a lelki problémákra.

A túlzott táplálékbevitelt a bűntudat, a kalóriákkal való elégedetlenség és a saját testalkattal kapcsolatos szüntelen problémák szakasza követi. Ez a pszichés állapot újbóli romlását okozza. Ez az ördögi kör folyamatosan folytatódik és nehezen megszakítható.

A lelki nyugtalanságot más tényezők is okozzák. Ezek közé tartozik a család és a barátok elől való rejtőzködés, a lelepleződés stressze. A szenvedő egyre ügyesebbé válik problémája elrejtésében. Ehhez jönnek még olyan tünetek, mint az érdeklődés elvesztése, a visszahúzódó életmód, az érzelmi állapotok és a fáradtság. A személy csak bizonyos típusú ételeket választ és fogad el.

Ha a probléma hosszú ideig tart, testi problémák is jelentkeznek. Gyermekeknél nemcsak a testi, hanem a szellemi fejlődés elmaradását, a növekedés elmaradását, izomgyengeséget is megfigyelhetünk. A bőr száraz, a haj törékeny és nagyobb mértékben hullik ki.

Súlyos a kiszáradás, valamint a belső zavarok, amelyek szív- és érrendszeri problémákhoz vezethetnek. Alacsony vérnyomás, szívritmuszavarok kockázata vagy légszomj figyelhető meg. Az ismétlődő hányás torokfájást és aspirációs kockázatot okozhat, azaz a hányadék belélegzése a légutakba, ami viszont agresszív tüdőgyulladást okoz.

A gyakori hányás a fogzománc károsodását, és ezáltal a fogszuvasodásra való fokozott fogékonyságot eredményezi. A fogak besárgulnak, és a gyomortartalom az ínyt is károsítja, ami fogágybetegséghez vezet.