A bazálsejtes karcinóma kezelése: Hogyan kezelik a bazálsejtes karcinómát?

A kezelés célja a daganat teljes eltávolítása kiújulás (recidíva) nélkül.

Ezt a kockázatot azonban növelik bizonyos szövettani jellemzők (az infiltráció jellege, szklerózis, multifokalitás), centrofazális lokalizáció, lokalizáció a fülkagylón és a kapillitiumban, 6 mm feletti tumorméret és korábbi basalioma a kórtörténetben.

A basalioma megfelelő kezelése érdekében figyelembe kell venni annak:

• szövettani típus
• méret
• lokalizáció
• korábbi kezelés
• a várható kozmetikai eredmény

A beteg függ:

• életkor
• a bőr fototípusa
• általános egészségi állapot

A kezelés a következőkre osztható:

• Sebészeti (kimetszés, kürettálás, kauterizáció,_CO2 lézer)
• nem sebészeti (lokális kezelés imiquimoddal, 5-fluorouracillal, krioterápia, fotodinamikus terápia és sugárterápia).

A sebészi kezelés a körülírt, nem beszűrődő basaliomák esetében előnyös. Előnye, hogy szövettani vizsgálatra alkalmas mintát nyerhetünk.

A megoperáltak 5-17%-ánál fordul elő hiányos kimetszés (exzekció).

Hátrányai a következők:

• szövetveszteség
• fájdalom
• hegesedés
• gyógyulási idő 3-6 hét
• fertőzésveszély

A legtöbb primer BCC könnyen kezelhető műtéttel. A teljes extirpációt (eltávolítást) követő kiújulási arány kevesebb, mint 2-8% a műtétet követő 5 évben, és lehetővé teszi a szövet szövettani vizsgálatát szövettani vagy nem műtéti módszerekkel (krioterápia, elektrokoaguláció, PDT, imiquimod kezelés..) attól függően, hogy:

• típus
• méret
• a tumor lokalizációja

A magas kiújulási (recidív) kockázatú BCC-t agresszívebben kell kezelni.

A kiújulás (recidíva) kockázata növekszik a következőkkel:

• a tumor mérete
• rosszul definiált peremek
• agresszív szövettani altípus
• esetleg korábbi tumor kiújulás

A sebészi kezelés célja a klinikailag nyilvánvaló daganat eltávolítása, valamint annak a környező területre történő esetleges mikroszkopikus terjedése. Ezért a daganatot biztonsági tartalékkal kell extirpálni (kihúzni).

Ezt követően a paraffinba ágyazott, formalinban fixált szövetek szövettani vizsgálatát végzik el.

A jelenlegi ajánlások szerint az alacsony kockázatú daganatoknál (lassan növekvő, kevésbé metasztatikus) 3-4 mm-es, a magas kockázatú basaliomáknál (agresszívebb, gyorsabban növekvő) 5-15 mm-es biztonsági margó szükséges.

Kisebb, 2-3 mm-es margó is szóba jöhet azokon a területeken, ahol a rekonstrukciós lehetőségek korlátozottak - központi arc, periorbitalis, orr, ajkak, áll, állkapocs, preaurikuláris és retroaurikuláris területek.

A basalioma lokalizációja miatt az esetek 80%-ában plasztikai műtétre van szükség.

Egyes nagy kiterjedésű elváltozások kiterjedt beavatkozásokat igényelnek, ilyenkor csonkító (csonkítást okozó) eljárásokhoz kell folyamodni. Ilyen például az orbitális exenteráció (a szemüreg eltávolítása).

Előrehaladott, csonkító stádiumokban adjuváns sugárterápiához (a korábbi kezelés hatását fokozó kezelés) is folyamodunk, hogy megakadályozzuk a daganat átterjedését a környező területre.

A kürettálás, az elektrokoaguláció, a krioterápia és a lézer olyan kis, alacsony kockázatú basaliomák esetében alkalmazható módszerek, amelyek nem az arcra lokalizálódnak, és nem rendelkeznek multifokális (sokgócú) jelleggel.

Ezek alapvetően a törzsön és a végtagokon lévő kis, nem kockázatos basaliomák alternatív kezelését jelentik.

Lehetővé teszik a szövet szövettani vizsgálatát is.

Van-e nem sebészeti kezelés a basalioma kezelésére? Igen, helyi nem sebészeti kezeléssel

A krioterápia csak a kisméretű basaliomák esetében ajánlott, amelyek kiújulási kockázata 7,5-16%.

Ez fagyasztási technikák alkalmazását jelenti, például folyékony nitrogén használatával, amely -70°C és -196°C közötti hőmérsékleten elpusztítja a szövetet.

Az alkalmazás időtartama befolyásolja a terápia végső hatását.

Hátrányai a következők:

• a szövettani értékelés lehetetlensége
• a hegesedés kockázata
• hiperpigmentáció

Idős betegeknél a krioterápia jó alternatívája a műtétnek.

A sugárterápia (ionizáló sugárzás) csak a nem operálható (sebészileg nem eltávolítható) és az expanzív BCC-k esetében javallott:

• lokálisan előrehaladott betegség
• komorbiditás (egy vagy több betegség jelenléte az elsődleges betegséggel egyidejűleg).
• a műtét elutasítása
• olyan esetekben, amikor a gyógyító műtét nem lehetséges, vagy csúnya esztétikai eredménnyel járhat, illetve megterhelő lehet (szemhéj, orr, ajkak, nagy kiterjedésű elváltozások a fülön, homlokon vagy fejbőrön).

Hátrányok:

• a radiodermatitisz (ionizáló sugárzás okozta bőrgyulladás) kockázata.
• alopecia (hajhullás)
• másodlagos rosszindulatú bőrdaganatok (második bőrdaganatok)

A fotodinamikus terápia (PDT) egy fényérzékenyítő, leggyakrabban aminolevulinsav vagy metil-aminolevulinát helyi alkalmazását alkalmazza.

A fényérzékenyítő oxigéngyököket termel, amelyek károsítják a tumorszövetet.

A módszer előnye, hogy szelektív a daganatszövetre. A fotodinamikus nappali terápia is hasznos.

Az imikimod kettős (duális) mechanizmussal rendelkezik, amely mind a veleszületett, mind a szerzett immunitás immunstimulációjából és a rákos sejtek apoptózisának (programozott halál elindításából) indukciójából áll.

A rövid távú hatást az apoptózis, a hosszú távú hatást pedig az immunmoduláló mechanizmusok magyarázzák. Az imiquimod kedvező terápiás hatása a betegek 82%-a és 93%-a között mozog.

A BCC kezelési lehetőségeinek kombinációjának az egyes kezelési módok egymást kiegészítő vagy szinergikus (egyidejű) hatásmechanizmusainak elvén kell alapulnia.

A különböző kezelési módok kombinációját olyan betegeknél választják, akiknél a sebészeti kezelés mutációs következményekkel járna, vagy a várható terápiás eredmény nem lenne kielégítő.

A betegek beutalója lehet:

• dermatovenerológus (bőr- és nemi betegségekre szakosodott orvos)
• sebész
• plasztikai sebész
• háziorvos