Axiális spondylarthritis: mik a gyulladás okai, milyen tünetei vannak?

Az axiális spondylarthritis egy krónikus reumás gyulladásos betegség, amely elsősorban a mozgásszervek axiális részét érinti, innen az axiális = tengelyes elnevezés.

Pontosabban a gerincoszlopra és az SI-ízületekre - a keresztcsonti ízületekre - vonatkozik.

A többi spondylarthritishez és reumás betegséghez hasonlóan a betegség változásai a test más részeit is érintik.

Az alsó végtagok ízületei nagyobb mértékben érintettek. Károsodnak a csontok és a környező lágy struktúrák, mint például a porcok és az ínkötések. Az ujjak duzzanata is jelen lehet.

Az ín gyulladása = enthesitis.
Az ujjak duzzanata = dactylitis.

A csontszövetet a sűrűség elvékonyodása (oszteoporózis) érinti, és a csontpusztulással együtt jár az új csontszövet képződése, azaz a különböző kinövések kialakulása.

Olvassa el a cikket is.

A csonton kívüli károsodás esetén a bőr, a szem és a belek érintettek.

A spondylarthritis többféle klinikai formában fordulhat elő, mint például:

• Bechterew-kór
• reaktív spondyloarthritis
• arthritis psoriatica
• a bél nem specifikus gyulladásához társuló ízületi gyulladás, az ún. enteropátiás artritisz.
• fiatalkori spondyloarthritis
• nem specifikus spondyloarthritis

A spondyloarthritis e csoportjában a HLA-B27 antigén kimutatásával van összefüggés.
A szérum reumatoid faktor emelkedett szintjére azonban nincs bizonyíték.

Mi a HLA-B27 antigén?

HLA

HLA = emberben a major histocompatibility complex (fő hisztokompatibilitási komplex) a Major Histocompatibility Complex MHC-ből.

A szervezet fontos képessége, hogy felismerje a szervezet saját vagy sérült és idegen anyagokat.

A HLA rendszer a 6. kromoszóma rövid karján található. Humán leukocita antigén - HLA komplexként is emlegetik.

Az immunválasz során segít megkülönböztetni a szervezet saját anyagait az idegen anyagoktól, például a baktériumoktól és vírusoktól.

A HLA-nak több típusa létezik - A, B, C, D, DR.

A HLA-B antigén egy membrán antigén, amely különböző autoimmun betegségekben van jelen. Az antigén az antitestek termelődése és a szervezet immunválasza mögött álló anyag.

A HLA-B27 jelen van a Bechterew-féle morbusban, a HLA-B8 az autoimmun pajzsmirigygyulladásban, a HLA-Cw6 a pikkelysömörben, a HLA-DR2 a szklerózis multiplexben, a HLA-DQ2 a cöliákiában....

Axiális spondyloarthritis

Ez a típus olyan spondyloarthritisre utal, amelyben túlnyomórészt a SI-ízületek és a gerinc érintettek.

A becsült előfordulási gyakorisága a lakosság körében 1-2%.

Az ízületi gyulladással, ínkárosodással és az ujjak duzzanatával manifesztálódó formát perifériás spondylarthritisnek nevezik.

Az axiális spondylarthritis esetében két típust különböztetünk meg a hagyományos röntgenfelvételeken való kimutathatóság alapján.

1. A röntgenfelvétel nélküli forma, axiális spondylarthritis, a Bechterew-kór radiológiai bizonyítéka nélkül.

2. Radiográfiás forma, Bechterew-kóros spondylitis. A röntgenfelvételeken a gyulladás és a gerinc károsodásának bizonyítékai láthatók.

Gyakrabban érinti a férfiakat.

Az ASAS (Assessment of SpondyloArthritis International Society) a spondyloarthritist axiális és perifériás formákra osztja.

Az axialis alá sorolják a röntgenleleteken látható elváltozásokkal járó Bechterew-kóros gerincvelőgyulladást és a nem radiográfiás axialis spondylarthritist, más néven nem radiográfiás axialis spondyloarthritist.

Ezt a betegséget a reumatikus betegség tünetei jellemzik, de a hagyományos röntgenleleteken még nem láthatóak, mégpedig a gerincben és a keresztcsont-ízületben.

Axiális spondylarthritis = a gerinc autoimmun gyulladásának korai stádiuma.

Rövid információ a gerincről és az SI-ízületről

A gerincnek a test számára támasztó és mozgási jelentősége van. A test teljes súlyát hordozza, és a mozgásban is fontos szerepet játszik.

Kisebb csontokból, nevezetesen csigolyákból áll. Ezek összekapcsolásával egy funkcionális apparátus jön létre.

Az embernek 33 vagy 34 csigolyája van.

Lokalizációjuktól függően nevezik őket:

1. Nyakcsigolyák - 7 csigolya, az úgynevezett C1-C7 csigolyák.
2. mellkasi csigolyák - 12 mellkasi csigolya, amelyekhez a bordák kapcsolódnak, csigolyák Thoracicae Th1-től Th12-ig.
3. ágyéki csigolyák - 5 csigolya L1-L5, vertebrae Lumbales
4. keresztcsigolyák - 5-6 csigolya, S1-S5 vagy (S6) = csigolyák Sacrales
   alkotják a keresztcsontot - os sacrum.
5. Coccyx - 4 vagy 5 csigolya csigolyák Coccygeae Co1-Co4 (Co5)

A csigolyák több mechanizmus és szerkezet révén kapcsolódnak egymáshoz.

Ez a kapcsolat a következőkön keresztül valósul meg:

A. A csigolyaközi ízületek, amelyek apró ízületi lemezek, amelyek lehetővé teszik a gerinc mozgását. A csigolya ízületi nyúlványánál (processus articulares), a csigolyaláb (pediculus) mögött helyezkednek el. Az ízület porcot tartalmaz.

A csigolyaközi (facet) ízületek felelősek a mozgásért, annak terjedelméért és a gerinc stabilitásáért is.

B. A csigolyák közötti porckorongok. A csigolyák között helyezkednek el, amelyek összekötik őket egymással. Lengéscsillapítók.

A mozgás során keletkező egyéb fizikai erők (húzó vagy nyomó) lengéscsillapítóként is működnek. Ezek a csigolya teljes felületén eloszlanak. A mozgékonyság mellett a gerinc stabilitásáért is felelősek.

Tartalmazzák a gyűrűt és a magot. Egyenetlen és hosszan tartó terhelés esetén fennáll a porckorongsérv kockázata.

További érdekes információkat a porckorongokról a porckorong kidudorodás című cikkben olvashat.

C. Szalagok, azaz ligamentumok. A szalagok a szomszédos csigolyák között helyezkednek el, és rövid szalagoknak nevezzük őket. Ezt követően a hosszában jelen lévő hosszú szalagok is merevítik és összekötik a gerincet.

D. A hát izmai és az izomfűző. Ezek részt vesznek a testtartásban és a mozgásban egyaránt. Ezek a paravertebrális izmok, amelyek az ízület merev és rugalmas alkotóelemeit is képezik.

A törzs izmai, mint a rekeszizom, a hasizmok, a hátizmok, a medencefenék izmai és az alsó végtagok izmai fontos szerepet játszanak a testtartás kialakításában, az emberi testtartásban és a mozgásmechanizmusokban.

E. Speciális kapcsolatok, amelyek a keresztcsigolyában és a farokcsontban találhatók. Ezek például a keresztcsigolyák közötti kapcsolatok megcsontosodnak. A csigolyák összeolvadnak (mozdulatlanná válnak), és kialakul a keresztcsont.

Az SI-ízületek a sacroiliacalis ízületek

A keresztcsonti ízületek (sacroiliacalis ízületek) alkotják a gerinc és a medence közötti kapcsolatot.

Alakjuk szabálytalan és egyenetlen, sok éllel és mélyedéssel. Alakjukat a fülhöz hasonlítják.

Elsősorban stabilizáló funkciójuk van, az ízületben csak minimális, 2-4 milliméter közötti mozgás van.

A közelmúltig teljesen mozdulatlannak tartották őket.

Az emberi test statikájának és egyensúlyának biztosításában vesznek részt mozgás közben, a gerinc, a medence és az alsó végtagok között.

Ez a testrész nagy statikus és dinamikus terhelésnek van kitéve. Az SI-ízületek elnyelik az ütéseket és a stresszt. A fizikai erőket a felsőtestből a csípőre és az alsó végtagokra továbbítják.

Részben felelősek a hát alsó részén és a deréktájon lokalizált fájdalomért.
További információért lásd a következő cikket: SI-ízületi blokk.

A betegség okai ismeretlenek.

Fontos a genetikai hatás és a HLA-B27 antigén jelenléte. A genetikai hajlam + bakteriális kórokozók és környezeti tényezők közreműködését is figyelembe veszik. Olvassa el még: Reumatoid artritisz.

Idézi:
A pozitív HLA-B27 antigénnel rendelkező emberek közül körülbelül minden harmadiknak axiális spondylartritise van.

Az axiális spondylarthritis autoimmun betegség. Ez azt jelenti, hogy a szervezet saját sejtjeivel szembeni túlzott és kóros immunreakció játszik szerepet. Nem fertőzés által kiváltott gyulladásos reakcióról van szó.

A diagnózis felállításában szerepet játszik a HLA-B27 antigén jelenléte és a reumatikus tényezők egyidejű hiánya.

A nem radiológiai axiális spondylartritisz esetében arról számoltak be, hogy férfiak és nők egyformán érintettek. Csak néhány esetben alakul át Bechterew-kórrá, amely férfiaknál gyakoribb.

Ankylosis = olyan betegségfolyamat, amely szalag- vagy csontkapcsolatot eredményez.
Ez a kapcsolat az eredeti egészséges szövetet helyettesíti.
Az ízület vagy a gerinc merevségét és a mozgékonyság elvesztését okozza.

A betegség tüneteiben a hát, a csípő, a deréktájék és a közeli környező területek fájdalma dominál.

Általánosságban:

A legtöbb esetben a gerincfájdalom akut probléma. Izommerevség, mozgáskor rosszabbodó intenzitással járó mozgáskorlátozottság társul hozzá. A problémák rövid időn belül elmúlnak.

Ennek ellentéte a krónikus fájdalom. Az egész akut problémának azonban csak egy része alakul át hosszú távú problémává. A hátfájásról a Vertebrogenikus algás szindróma című cikkben is írunk.

És arról számolunk be, hogy...

Csak a hosszan tartó problémák csoportjának öt százalékában van jelen axiális spondylarthritis.

Az axiális spondylarthritisben a gyulladásos fájdalom jellemző.

A gyulladásos fájdalmat a következők jellemzik:

• nyugalmi fájdalom
• a legnagyobb intenzitású
  • éjszaka
  • alvás közben
  • alvásból ébredő fájdalom
  • reggel ébredés után
• reggeli merevség az ízületekben, a gerincben
• a fájdalom enyhül aktivitással, tevékenységgel, bemelegítéssel

A fájdalom leggyakrabban az ágyéki régióban, a keresztcsontban, a csípőben és a farizmok (fenék) felső régiójában = a gerinc alsó régiójában jelentkezik.
Általában a fájdalom kezdete lassú, elhúzódó. Kúszó, de tartós.

A problémák megjelenése fiatal korban, 25 éves kortól és 45 éves kor előtt jelentkezik.

Az ASAS csoport 5 kritériumot sorol fel a gyulladásos hátfájásra:

1. 40 évnél fiatalabb életkor az első tünetek jelentkezésekor
2. fokozatos és elhúzódó kezdet, nem éles, szúró fájdalmak, mint a radikulopátiánál
3. javulás a bemelegítés után
4. nincs enyhülés nyugalomban, ellenkezőleg, az intenzitás fokozódik
5. éjszakai fájdalom, alvásból való felébredés

Ebből legalább 4 tünet = gyulladásos fájdalom.

Jelentették, hogy ezeket a problémákat kísérik:

• Az inak érintettsége, azaz bélgyulladás.
  • gyakran az Achilles-ín
• ízületi érintettség - ízületi gyulladás
  • térd, például a térd duzzanata.
  • csípőízületek
  • vállak
• a szem gyulladása - uveitis
  • a szem égése és vágása
  • bőrpír
  • túlzott könnyezés
  • látászavarok - homályos látás
  • fényvakság - fényérzékenység
• a belek nem specifikus gyulladása
  • hasi fájdalom
  • emésztési zavarok
  • fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség jelenléte
  • a jelentések szerint a spondyloarthritisben szenvedők akár 50%-ánál is előfordulhat.
• pikkelysömör jelenléte
• daktilitisz (az ujjak gyulladása és duzzanata).
• általános fáradtság
• nyaki fájdalom

A csontokat érintheti a csontritkulás (a csontszövet elvékonyodása). Ebben az esetben fennáll a törés veszélye, még kisebb sérülés esetén is. Súlyos állapot a törés, a gerinc - csigolyák törése.

A betegség diagnózisa több módszerre támaszkodik. Az első fontos a kórtörténet, a klinikai tünetek és a fizikális vizsgálat.

Az alapvizsgálatból nyert információk alátámasztják a laboratóriumi vizsgálatot és a HLA-B27 antigén kimutatását.

A beszámolók szerint a HLA-B27 kimutatása a Bechterew-kórban szenvedők 90-95%-ánál, az axiális spondyloarthritisben szenvedők 80%-ánál és a perifériás spondyloarthritisben szenvedők 60%-ánál jelen van.

Ugyanakkor azonban arról is beszámoltak, hogy a HLA- pozitív emberek 8-10%-ának nincs spondyloartritise.

Ezért a HLA bizonyítása önmagában nem elegendő a diagnózis felállításához.

Alternatívaként a CRP-t, a gyulladásos folyamatokban jelenlévő C-reaktív fehérjét vizsgálják. A CRP azonban szintén nem végleges mutatója a betegségnek. A reumatikus markerek és az autoantitestek nem fordulnak elő spondyloarthritisben.

Fontos a képalkotás. Ez határozza meg, hogy a betegség nem röntgenfelvételes vagy röntgenfelvételes axiális spondylarthritis-e.

Bechterew-kóros spondylitis esetén a röntgenfelvételeken a SI-ízületek és a gerinc gyulladásos és szerkezeti elváltozásai láthatók.

Az MRI egy rendkívül részletes módszer. Az MRI-vel a betegség korai stádiumai kimutathatók, mielőtt a strukturális elváltozások kialakulnának.

Azonban még az MRI-lelet sem pozitív a betegség minden esetben.

Ezért fontos a jelentkező problémák átfogó értékelése. Az axiális spondylarthritis értékelésére különböző osztályozásokat dolgoztak ki.

A táblázat a betegség formáját mutatja be a leletekkel összefüggésben

A Bechterew-kórosodás diagnózisának módosított New York-i osztályozása

A betegség lefolyása elhúzódó - krónikus és kúszó jellegű. Nincs akut és intenzív fájdalom, mint például a lumbágó esetében.

Inkább lassan progrediáló kellemetlenségről van szó, ami azt jelenti, hogy idővel rosszabbodik és intenzitása növekszik.

A spondylarthritis ezen típusánál előbb-utóbb olyan problémák jelentkezhetnek, mint az Achilles-ín fájdalma, visszatérő szemgyulladás, irritáció, bőrpír vagy viszketés. Emésztési problémák és hasi fájdalom is társulhat.

A deréktájék mellett a csípő, az ágyéki és a fenéktájék is fájdalmas.

A betegség már fiatal korban jelentkezik, és a hátfájás már 45 éves kor előtt is jelen van.

A tüneteket ebben az esetben a mozgásszegénység súlyosbítja, éjszaka fokozódnak, és felébresztik az illetőt az alvásból. Reggel a gerinc és az ízületek merevsége van jelen. A mozgás és a bemelegítés segít. A betegség során általános fáradtság is jelen van.

Tartós fájdalom esetén a betegség csökkenti az életminőséget, súlyosabb formái pedig rokkantságot okoznak.