Az aorta coarctatio kezelése: a műtét/angioplasztika az első lehetőség

Az aorta coarctatio teljes kezelése csak műtéttel lehetséges.

A legtöbb esetben a műtétet a diagnózis megerősítése után a lehető leghamarabb elvégzik.

A műtéti kezelés az aorta szűkült szakaszának eltávolításából állhat, a szívcső két nem szűkült részének összekötésével.

A szokásos alternatíva a katéterezés és speciális sztentek (csövek) alkalmazása a kóros elváltozás helyén. A sztentet ekkor a coarctatio területére helyezik, amely kitágul és megtartja szerkezetét. A ballonos angioplasztika is lehetséges.

Ha a műtétre nem kerül azonnal sor, a beteg a műtét időpontjáig gyógyszert kap, hogy javítsa a véráramlást az alsótestben.

A farmakológiai kezelés magában foglalja a magas vérnyomás elleni gyógyszereket is, amelyek csökkentik és beállítják a beteg vérnyomását.

Kockázatok és egészségügyi szövődmények

A rekoarktáció és annak előfordulása a műtétet követően az esetek 3% és 26%-a. Kockázati tényező az egy éven belüli műtét, az anasztomózis vagy a sztent beültetése nélküli angioplasztika.

A pszeudoaneurizmáról (az ér környéki szövetekből kialakuló üreg) gyakrabban számolnak be. Az előfordulási gyakoriság erős előrejelzője a speciális tapasszal végzett műtét, amikor a tapasz a nyomás és a véráramlás miatt károsodik.

A pszeudoaneurizma kialakulásának gyakorisága az idő múlásával és a műtött beteg életkorával nő.

Az agyi erek vagy az agyi Willis-kör artériáinak aneurizmáit az aorta coarctatióval diagnosztizált betegek 11%-ánál írták le. A repedés kockázata az életkor és a magas vérnyomás emelkedésével nő.

A legtöbb beteg tünetmentes, néhány beteg fejfájásról vagy fotofóbiáról számol be.

A hipertónia (magas vérnyomás) előfordulása az aorta coarctatio műtét után 25 évvel a betegeknél akár 60% is lehet. A hipertónia etiológiája multifaktoriális, és összefügg az életkorral, a beteg egészségi állapotával és az érrendszer morfológiai változásaival.