Amyloidosis: mi ez és miért alakul ki, milyen tünetei vannak?

Az amiloidózis egy ritka betegség, amelyet egy amiloid nevű kóros fehérje okoz. Akkor fordul elő, amikor az amiloid felhalmozódik a szervekben, és zavarja azok normális működését.

Az amiloid normális esetben nem fordul elő a szervezetben, de többféle fehérjéből is állhat. Az amiloidózis által leginkább érintett szervek közé tartozik a szív, a vese, a máj, a lép, az idegrendszer és az emésztőrendszer.

Az amiloidózis egyes típusai más betegségekkel együtt fordulnak elő. Az amiloidózis ezen típusai az alapbetegség megfelelő kezelésével "gyógyíthatók".

Az amiloidózis egyes típusai súlyosak, gyorsan előrehaladnak és életveszélyes szervi elégtelenséghez vezetnek.

A kezelés kemoterápiát foglal magában, nagyon hasonlóan a rák esetében alkalmazott kemoterápiához. Egyedi esetekben szerv- vagy őssejt-transzplantáció is szóba jöhet.

Az amiloidózis viszonylag ritka betegség.

Az emberi test szerveiben egy nehezen oldódó, amiloidnak nevezett fehérje felhalmozódása okozza. Ennek a fehérjének a szervek szöveteiben való felhalmozódása károsítja azokat, és ezáltal megzavarja a normális működésüket.

Az amiloid egy oldhatatlan fehérje, amely a fibrillumok jellegével rendelkezik. Sajátos szerkezete, amely egy összehajtogatott laphoz hasonlít, megvédi ezt a fehérjét a proteolízistől (kisebb alegységekre bontás - feloldódás).

Jelenleg több mint 30 olyan fehérjetípus ismert, amely amiloidózist, azaz felhalmozódást okozhat a szövetekben. Ezek az úgynevezett amiloidogén fehérjék extracellulárisan, azaz a sejtek között, nem pedig a sejtek belsejében halmozódnak fel.

Az amiloidózis ritka betegség.
Évente körülbelül 5-12 beteget érint 1 millió emberből.
Férfiaknál gyakoribb.

Az amiloidózisnak többféle típusa létezik.

Egyes típusok örökletesek, az amiloidózis szerzett formái azonban sokkal gyakoribbak, és azokat külső tényezők, például krónikus gyulladásos betegségek vagy évekig tartó dialízis okozhatják.

A legtöbb esetben az amiloidózis több szervet érint, de több olyan típus is létezik, amely csak egy testrészt érint.

Az amiloidózis típusai

Ennek a betegségnek több formája ismert.

AL-amyloidosis

Más néven primer amiloidózis, ez az amiloidózis leggyakoribb típusa a fejlett országokban.

A szerzett amiloidózisok akár 70%-át is ez teszi ki.

Az immunglobulinok szabad könnyű láncainak lerakódása okozza, amelyek a klonális plazmasejtek termékei. Az esetek 20%-ában a primer amyloidózis hemato-onkológiai betegségekkel, például myeloma multiplexszel vagy Waldenström makroglobulinémiával társul.

Ez a forma elsősorban a szívet, a veséket, a májat és az idegrendszert érinti.

AA amiloidózis

Szekunder amiloidózisnak vagy reaktív amiloidózisnak is nevezik, mivel általában hosszú távú gyulladásos betegség okozza.

Gyakran ezek reumatikus betegségek, mint a reumatoid artritisz, az ankilopoetikus artritisz vagy a juvenilis artritisz.

AA amiloidózist okozhat krónikus bélgyulladás, csontvelőgyulladás, krónikus légúti betegségek vagy nem gyógyuló bőrhibák is.

A krónikus gyulladásos betegségek jobb kezelése az AA-amyloidosis eseteinek számának erőteljes csökkenéséhez vezetett.

Korábban az AA-amyloidosis az összes amyloidosises eset 45%-át tette ki, de manapság a fejlett országokban az esetek kb. 6%-ában fordul elő.

Leggyakrabban a vesét, a májat és a lépet érinti.

Örökletes amiloidózis (familiáris amiloidózis)

Ez egy örökletes betegség.

A betegséget az amiloid fehérje felhalmozódása okozza, amely egy hibás transtiretin.

Egy genetikai mutáció változást okoz e fehérje szerkezetében, nevezetesen az egyik aminosav kicserélődik egy másikra. Ez a változás destabilizálja az egész fehérjemolekulát, amely így béta-hajtogatott lapszerkezetet - azaz amiloidot - képez.

A mutáció születéstől fogva jelen van. 20 és 50 éves kor között kezdődik maga a betegség.

Az amiloidózisnak ez a típusa elsősorban az idegrendszert, a szívet és a veséket érinti.

Szenilis amiloidózis

Ez az amiloidózis egy olyan típusa, amely szintén a transthyretin lerakódásából ered, de mutáció nélküli, úgynevezett natív vagy vad típusú transthyretin. Ez a fehérje, amely a májban képződik, normális és nem mutálódik. Ismeretlen okokból azonban amiloid szerkezetet kezd kialakítani, és így lebonthatatlanná válik.

Elsősorban a 70-es éveikben járó férfiakat érinti.

A klinikai tünetek a szívben a legkifejezettebbek. Kéztőalagút-szindrómát is okoz.

Lokalizált amiloidózis

Jellemzője, hogy a szervezetnek csak egy helyét vagy szervét érinti.

Általában jobb a prognózisa, mint a fent említett, több szervrendszert érintő amiloidózis típusoknak.

Az érintettség tipikus helyszínei a húgyhólyag, a bőr, a torok vagy a tüdő.

Kockázati tényezők

Az amiloidózis kockázatát növelő fő tényezők közé tartoznak:

• Előrehaladott életkor - az amiloidózis túlnyomórészt 60 és 70 éves kor között jelentkezik, bár előfordulhat korábban is.
• férfi nem
• krónikus fertőző vagy gyulladásos betegségek (különösen az AA amiloidózis esetében)
• a betegség családi előzményei (az amiloidózis örökletes típusai)
• dialízis, amely kiszűri a nagy fehérjéket a vérből, a modernebb dialízis technológiáknál ritkábban fordul elő
• fekete bőrszín

Az amiloidózis tünetei sokáig nem jelentkezhetnek, vagy más betegségekkel téveszthetők össze.

A helyes diagnózis csak előrehaladott betegségben erősíthető meg, amikor a szervezet számos szervét érinti az amiloid.

Az amiloidózis tipikus tünetei a következők:

• A bokák és a lábak duzzanata
• Súlyos fáradtság és gyengeség
• Légszomj minimális megerőltetés esetén
• A légszomj miatt képtelenség ágyban feküdni
• Zsibbadás, bizsergés vagy a kézbe vagy lábfejbe sugárzó fájdalom, különösen a csuklóban jelentkező fájdalom (carpalis alagút szindróma).
• Hasmenés, esetleg véres széklet, vagy éppen ellenkezőleg, székrekedés.
• 5 kilogrammot meghaladó, nem szándékos súlyvesztés.
• Megnagyobbodott nyelv, amely a széleinél hullámos lehet (fogbecsapódás miatt).
• A bőr minőségének megváltozása, pl. megvastagodott bőr.
• Könnyű véraláfutások
• Vörös-lila foltok a szem körül
• Szabálytalan szívverés
• Nyelési nehézségek

A szív érintettsége

A szívben felhalmozódott amiloid a szívverések közötti kamrák feltöltésekor térfogatcsökkenést okoz.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes szívverésnél a kamrák egyre kevésbé telnek meg. Ezért a szervezetbe pumpált vér mennyisége is kisebb.

Az eredmény gyors fáradtság, légszomj, mellkasi fájdalom és hatástalanság.

Ha az amiloidózis a szívben az elektromos impulzusokat termelő helyeket érinti, a szívritmus megváltozása, fibrilláció vagy tachikardia léphet fel. Az ilyen érintettség potenciálisan életveszélyes.

Vesekárosodás

Az amiloid lerakódhat a vesékben, károsítva a nagyon érzékeny szűrőrendszert.

Az eredmény olyan fehérjék fokozott szivárgása, amelyek normális esetben nem kerülnek a vizeletbe, mert a szervezet elraktározza őket.

A vesék képessége a tápanyag-anyagcsere során keletkező salakanyagok eltávolítására is csökken. A végeredmény veseelégtelenség és a beteg dialízisre szorulása.

Idegrendszeri tünetek

Az amiloidózis gyakori tünete a fájdalom.

A fájdalmat kísérheti zsibbadás vagy bizsergés az ujjakban, égő érzés a lábujjakban vagy a lábfejekben.

Az amiloid a beleket, például a bélrendszert innerváló idegeket is érintheti. Ezért a betegeknek gyakori hasmenéssel vagy éppen ellenkezőleg, székrekedéssel járó problémáik vannak.

Az amiloidózis olyan diagnózis, amelyet évekig figyelmen kívül lehet hagyni.

A betegség tünetei nagyon hasonlítanak más, gyakoribb betegségek tüneteihez. Ezért a ritkább amiloidózisra nem gondolnak azonnal, amikor a beteg először fordul nehézségek miatt.

A korai diagnózis elengedhetetlen a betegség jövőbeli prognózisa szempontjából, mivel a gyors terápiás beavatkozás megakadályozza a további szervi károsodást. A pontos diagnózis az amiloidózis típusának meghatározásában is nagyon fontos, mivel a kezelés az amiloidózis típusától függően nagymértékben eltér.

Laboratóriumi vizsgálatok

Vér- és vizeletvizsgálatokkal kimutatható a kóros fehérje jelenléte, de sok esetben a hagyományos perifériás vér- és vizeletelektroforézis nem mutatja ki a monoklonális immunglobulin jelenlétét, mivel annak koncentrációja nagyon alacsony.

A csontvelő vizsgálata érzékenyebb.

Genetikai vizsgálat

Az örökletes amiloidózis diagnózisának felállításához vér genetikai vizsgálatát végzik. Az amiloid gének leggyakoribb mutációinak jelenlétét ellenőrzik.

Biopszia

A szöveti szövettan döntő fontosságú a helyes diagnózis felállításában. A szövetmintát nem célzott biopszia során veszik (véletlenszerűen kiválasztott, gyakrabban érintett szervekből), pl. a köldök körüli bőr alatti zsírból, nyálmirigyekből, nyelvből vagy végbélből.

Ha az eredmény negatív, és fennáll az amiloidózis gyanúja, akkor célzott biopsziára van szükség (olyan szervekből, amelyekről tudjuk, hogy érintettek a betegségben, de nem tudjuk, hogy milyen betegségben) az érintett szervekből, pl. májból, veséből, idegből, szívből stb.

Speciális szövetvizsgálat segíthet meghatározni az amiloid lerakódás pontos típusát. Például a minta megfestését Kongó-vörössel, majd a minta polarizációs mikroszkópban történő megtekintését alkalmazzák.

A pozitív minta úgynevezett dichroizmust mutat, azaz a beeső fény szögének változásával a szín megváltozik.

Képalkotó vizsgálat

A szervek képalkotó vizsgálataiból meg tudjuk ítélni a károsodás mértékét. Például a szív MRI-vizsgálatát használják.

Ennek a súlyos betegségnek a lefolyása a betegséget kiváltó okoktól függ.

Az amiloidózis fokozatosan progresszív betegség, kúszó kezdetű, nehezen felismerhető klinikai szindrómával.

Súlyosabb szervi károsodás esetén a betegség előrehaladott stádiumban van, ahol a prognózis nehezen fordítható vissza.

A prognózis az amiloidózis típusától és a beteg kezelésre adott megfelelő válaszától függ.

Kezeletlenül hagyva a szisztémás amiloidózis gyakran halálos kimenetelű.

Az idő és a túlélési arány az érintett szervek fokától és számától függ.

A morbiditást tekintve a szív érintettsége a legsúlyosabb.