ADHD: Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar. Okok, tünetek

Az ADHD a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar rövidítése, amely egy olyan sajátos viselkedési rendellenesség, amely már fiatal korban jelentkezik.

A cikkben olvashat az ADHD etiológiájáról és kialakulásának tényezőiről, megnyilvánulásairól, kezeléséről és sok más érdekes információról.

Az ADHD egy hiperkinetikus pszichiátriai zavar. Az iskoláskorú gyermekek körében a gyakoriságát 10-12%-ra becsülik. Az ADHD-t leggyakrabban 6 és 9 éves kor között diagnosztizálják, a gyermek iskolába lépésének részeként.

A férfiak gyakrabban érintettek.

Az ADHD-t a koncentrációs és figyelemfelkeltő képesség károsodása és csökkenése, az érzelmi impulzusok kontrolljának károsodása, az egyén belső nyugtalanságának és hiperaktivitásának jelenléte jellemzi.

Az ADHD-t korai kezdet jellemzi. A megnyilvánulások már az első hét életévben megjelennek a gyermeknél.

A túlzottan aktív viselkedés kifejezett figyelmetlenséggel és az egyetlen tevékenységre való tartós koncentráció és figyelem fenntartására való képtelenséggel párosul.

Jellemző a motiváció hiánya is, amely azzal a tendenciával jár, hogy az egyén hajlamos tevékenységet váltani anélkül, hogy az első tevékenységet/feladatot befejezné. Az ADHD-t a munka rossz szervezése és a mindennapi élet szervezetlensége is jellemzi.

A lefolyás és a tünetek azonban attól függnek, hogy az egyénnek pontosan milyen típusú és formájú ADHD-ja van.

A szakirodalom szerint az ADHD megnyilvánulásainak 7 éves kor előtt kell jelentkezniük, és a leírt állapotnak legalább 6 hónapig kell tartania. Az állapotot azonban nem okozhatja a gyermek más lehetséges pszichológiai rendellenessége, mint például szorongásos zavar, depresszió, hangulatzavar vagy skizofrénia.

Ez a hiperkinetikus zavar krónikus lefolyású. Gyermekkortól a felnőttkorig fennállhat, és általában negatív hatással van az egyén szociális alkalmazkodására. A szakirodalom szerint az ADHD az esetek több mint 50%-ában felnőttkorra is előrehalad.

Az ADHD-t gyakran az iskolai tanulmányok kezdetén diagnosztizálják, amikor a gyermektől megkövetelik, hogy szervezett, együttműködő és az iskolai tevékenységre (feladatra, feladatmegoldásra, a tananyag értelmezésére) koncentráló legyen.

Az ADHD etiológiája multifaktoriális összetett. Magában foglalja a genetikai, biológiai, pszichoszociális és külső tényezőket.

Az ADHD elsődleges kockázati tényezője a genetikai hajlam.

A genetikai tényezőket megerősítették azok a vizsgálatok, amelyek szerint az ADHD előfordulása az elsőfokú családi rokonok körében magasabb, mint az általános populációban, 24% és 6% közötti arányban. A másodfokú családi rokonok körében szintén magasabb előfordulási gyakoriság figyelhető meg.

Egyes tanulmányok megerősítik, hogy az ADHD az ADHD-s gyermekek biológiai szüleinek 18%-ánál jelen van.

Magasabb előfordulási gyakoriságot figyeltek meg pszichiátriai rendellenességek, például depresszió, szorongásos zavarok vagy alkohol- vagy pszichoaktív anyagfüggőség jelenlétében is.

Az ADHD kialakulása és a szülés előtti és szülés közbeni egészségügyi komplikációk, a gyermek alacsony születési súlya, valamint az anya alkohol-, nikotin- és egyéb pszichoaktív szerek használata között összefüggésről számoltak be.

Az ADHD manifesztációjának lehetséges hozzájáruló tényezője a helytelenül megválasztott nevelés, az intézményes nevelés, a kapcsolatok minőségének zavara az egyén családi vagy iskolai környezetében.

Az orvosi fejlődés ellenére az ADHD biológiai meghatározója még mindig nem ismert. Az agy prefrontális régiójában azonban rendellenességek mutatkoznak. Az egyén agyának frontális régiójában a gátló aktivitás diszregulációja nyilvánvaló.

A szervezet bizonyos neurotranszmitter-rendszereinek részvételének zavara is gyanítható.

Ennek az idegrendszeri fejlődési rendellenességnek az alapvető megnyilvánulása a gyermek figyelmi képességének zavara. Csökken a koncentrációs képesség és az egy adott tevékenység hosszú ideig történő észlelése.

A gyermeknél hiperaktivitás és gyakori impulzivitás figyelhető meg. A gyermek figyelmetlenségéből és túlzott aktivitásából eredő gyakori sérülések szintén következményei.

A koncentráció és a bizonyos normáknak való megfelelés csökkent képességéből adódó csökkent iskolai teljesítmény szintén jellemző. Az ADHD-s gyermekeknek és serdülőknek gyakran gondot okoz a szocializáció és az új környezethez való alkalmazkodás.

A szülőkkel, testvérekkel vagy kortársakkal való kapcsolatokban is lehetnek problémák.

Később az életben, ha az ADHD-t nem kezelik, az agresszió és a bűnözés bizonyos formái is előfordulhatnak.

Az ADHD gyakran krónikus jellegű, és a felnőttek körülbelül 50%-át érinti. Ezeknél az egyéneknél fokozottan fennáll a stressz, a kapcsolati nézeteltérések, a szervezetlenség vagy a társadalmi és gazdasági státusz csökkenésének kockázata.

Az ADHD lehetséges megnyilvánulásai és tünetei:

• Koncentrációs képtelenség
• Hosszú ideig tartó koncentrációra való képtelenség
• Könnyű figyelemelterelés
• A feladatok elvégzésének elfelejtése
• Hiperaktivitás
• Impulzív viselkedés
• ingerekre adott nem megfelelő reakciók
• Türelmetlenség, figyelemelterelhetőség
• Nehézségek a nyugodt tevékenységgel kapcsolatban
• Beszélgetések megszakítása és beszédbe való belevágás
• A szokásos napi tevékenységek megszervezésének zavara

Az ADHD-s gyermekek azonban nagyon érzékenyek is, és megvannak a maguk erős pozitívumai. Gyakran nagyon kreatívak, tele fantáziával, saját gazdag belső világgal.

A tünetek azonban attól függnek, hogy az adott személynek pontosan milyen típusú és formájú ADHD-ja van. A nem szakértő közönség számára az ADHD-nak három alaptípusa létezik:

• Túlnyomórészt figyelmetlen
• Túlnyomórészt hiperaktív
• Az ADHD kombinált formája

A diagnózis felállítására leggyakrabban iskoláskorban kerül sor. Az első tünetek általában 7 éves korig jelentkeznek. A diagnózist elsősorban pszichiáter állítja fel.

A diagnosztikai eljárás a gyermek viselkedésének részletes értékelését foglalja magában. Az alapot egy speciális ADHD-osztályozási kérdőív adja, amely két fő értékelő részre - figyelmetlenség és hiperaktivitás - oszlik. Az értékelő skála a cikk végén található.

A személynek az ADHD adott típusára és formájára jellemző főbb specifikus tünetek többségét (legalább 6-ot) kell mutatnia.

A tüneteknek az ADHD diagnosztizálásakor az egyén mindennapi életét is zavarniuk kell.

Az ADHD tünetei nem feltétlenül tűnnek fel azonnal az orvosi környezetben, ezért a diagnózis felállítása kiterjedt. Többszöri látogatást igényel, különösen akkor, ha a kóros tünetek súlyosbodnak vagy újra megjelennek.

A vizsgálatnak alapos orvosi, személyes, iskolai/munkahelyi és családi kórtörténet felvételéből, valamint a beteggel, szülővel vagy partnerrel folytatott interjúból kell állnia.

A diagnózis felállítása előtt a vizsgáló orvosnak ki kell zárnia más orvosi diagnózisokat, például a depressziót, a szorongást, a skizofréniát vagy bizonyos alvászavarokat.

Az agy MRI-vizsgálata elvégezhető, hogy az agyterület belső struktúráit részletesen láthassuk. Az EMG (elektromiográfia), az agy elektromos impulzusainak mérése az esetleges rendellenességek kimutatására szintén lehetőség.

A legtöbb ADHD-s egyénnél azonban a fizikális vagy fizikális vizsgálat során nem találnak semmilyen problémát. A vizsgálatra azonban a differenciáldiagnózis részeként más lehetséges orvosi rendellenességek felmérése érdekében van szükség.

Mítoszok az ADHD-ról

Mítosz: Csak a gyerekeknek van ADHD-juk

Bár a diagnosztikai folyamatnak 7 éves korig ki kell mutatnia a specifikus ADHD-tünetek jelenlétét, sokan felnőttkorukig diagnosztizálatlanok maradnak. Maguknak a szülőknek az érdeklődése és együttműködése nagy hatással van a korai diagnózisra.

Nem valószínű, hogy egy felnőtt ADHD-s egyénnél túlzottan hiperaktív viselkedés lenne kimutatható, hanem inkább belső nyugtalanság, képtelenség a figyelem és a koncentráció tartós fenntartására egy adott tevékenységre.

Mítosz: A hiperaktivitás mindig jelen van az ADHD-ban.

Az ADHD-zavarok számos más tünetet is magukban foglalnak az ADHD alatt, amely alapján a diagnózist több típusra osztják.

Az ADHD figyelmetlenséget domináló formája nem mutat túlzott hiperaktivitást. Az ilyen személyt gyakran ábrándosnak, figyelmetleneknek írják le, és gyakran könnyen elterelik a figyelmét a különböző ingerek. Figyelmetlen, figyelmetlen vagy feledékeny is lehet a napi rutinok során.

ADHD értékelő skála

A figyelemzavar és a figyelmetlenség tünetei táblázat

A hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei a táblázatban