A méh myoma: ok, tünetek. Veszélyes egy nőre?

Mi a myoma, miért fordul elő, hogyan jelentkezik, diagnosztizálják és kezelik?

A cikk továbbá érdekes információkat nyújt a megelőzésről, valamint arról, hogy mennyire veszélyes egy nőre általában, illetve a termékenység és a terhesség szempontjából.

A méh anatómiája dióhéjban

A női reproduktív rendszer belső szervei közé tartozik a méh (uterus), a petefészkek, a petevezetékek és a hüvelyi cső.

A méh a kismedence közepén elhelyezkedő üreges, izmos szerv. Szalagos függesztő apparátus rögzíti. Két fő részből áll, nevezetesen a méhnyakból és a méh tulajdonképpeni testéből (üregéből).

A méh szövettanilag 3 rétegből áll.

1. A legbelső a méhnyálkahártya (endometrium).

2. A középső réteg a méh izomzata (myometrium).

3. A legfelső réteg a hashártya burka (perimetrium).

A méh miómák a myometrium középső izomrétegében keletkeznek és növekednek. Innen ered a jóindulatú daganat elnevezés.

Méhmióma

A méhmiomát szaknyelven miómának vagy leiomiómának is nevezik. Ez a méh izomzatából eredő jóindulatú, jóindulatú daganat.

A myomát kóros sejtek növekedése okozza, de nem rák. Így nem ad áttétet.

A 35-50 éves nők körülbelül felénél életük során mióma alakul ki.

A mióma kialakulásában a genetika, a hormonális egyensúlyhiány és a kor előrehaladása a fő tényezők. Azonban főként a menopauza előtti nőknél fordul elő.

A miómák mérete változó, és körülbelül 1 cm-től 15 cm-ig terjed. A kezeletlen miómák növelhetik magának a méhnek a méretét.

Általában a méh üregének izomzatában helyezkednek el, de előfordulhatnak a petevezeték, a petefészek vagy a méhnyak falában is.

A lokalizáció szerint a méh miómákat a következőkre osztják:

1. Submucosus: a méhnyálkahártya alatt helyezkednek el, a nyálkahártyán keresztül a méhüregbe nyúlhatnak.
2. Intramukózus: közvetlenül a méh izmos falában helyezkednek el, és nem hatolnak be a környező rétegekbe.
3. Subserosus: a méhfal külső oldalán helyezkednek el, a has-/kismedencei üregbe nőhetnek.
4. Száras: a hasüreg, a méh ürege, a méhnyak vagy a hüvelycsatorna felé elhelyezkedő és száron növekvő.

A miómák, valamint más hasonló jóindulatú daganatok pontos etiológiája és oka nem teljesen tisztázott.

A mióma kialakulásának oka multifaktoriális.

Mindenekelőtt a faji hovatartozás, a genetikai tényező és hajlam, az előrehaladott kor és a hormonális változások vagy egyensúlyhiány a nő szervezetében.

Tudományosan igazolt, hogy mindkét nemi hormon (ösztrogén és progeszteron) az egysejtű miómák növekedésének potenciális elősegítőjeként hat.

Az ösztrogénreceptorok általában jelen vannak a miómák szövetében, és nagyobb százalékban kötik meg az ösztradiol nevű hormont.

A mióma kialakulása és a nemi vagy növekedési hormonok általi növekedésserkentés közötti kapcsolatot is kimutatták.

A méhmióma kialakulásának lehetséges tényezői:

• A menopauza előtti életkor
• Genetikai tényező
• Hormonális egyensúlyhiány
• Hormonális fogamzásgátlás
• Ösztrogénreceptor-rendellenesség
• Hormonális kezelés
• Növekedési hormon stimuláció
• Gyakori kismedencei gyulladásos betegség
• Elhízás
• A menarche (első menstruáció) korai kezdete
• Terhesség és szülés
• Magas vérnyomás
• Alkohol- és dohányfogyasztás
• Túlzott koffeinfogyasztás

A mióma jelenlétét a méhben a nő nem feltétlenül érzi. A mióma tünetei a mióma elhelyezkedésétől, jellegétől és méretétől függnek.

Sok esetben egy kis mióma tünetmentes.

Szükséges azonban a nőgyógyász által végzett szakorvosi diagnózis és a rendszeres nyomon követés.

A méhmióma leggyakoribb megnyilvánulása a menstruációs ciklus megváltozása. Ez főként erősebb vagy elhúzódó vérzéssel, fájdalmas menstruációval és alhasi nyomással (fájdalommal) jár.

Előfordulhat a cikluson kívüli enyhe vérzés, közösüléssel járó fájdalom, székelési problémák vagy teherbeesési problémák is.

A rendszeres megelőző szűrővizsgálatok mellett a nőnek azonnal fel kell keresnie a nőgyógyászát, ha szokatlan tünetek és fájdalom jelentkezik nála.

A méhmióma leggyakoribb megnyilvánulásai:

• Erős menstruációs vérzés
• Gyenge vérzés a cikluson kívül
• Fájdalmas menstruáció
• Fájdalom az alhasban
• Fájdalom a kismedencei területen
• Fokozott nyomás az alhasban
• Duzzanat a hasi területen
• Vérszegénység és vérszegénység
• Fájdalom a nemi közösülés során
• Nyomás a hólyagban
• Székrekedés és túlzott puffadás
• Terhességgel kapcsolatos problémák

A méhmióma diagnózisa átfogó nőgyógyászati vizsgálat alapján történik. A pácienst hüvelyi vizsgálatnak vetik alá. Célszerű vérmintát venni a vér hemoglobinszint meghatározásához.

A nőgyógyász külső hasi ultrahangvizsgálattal és belső ultrahangvizsgálattal a hüvelyi bemeneten keresztül monitoros képernyőn keresztül vizsgálja a páciens méhének belső struktúráit.

Az ultrahang könnyű hozzáférhetősége lehetővé teszi a miómák szinte minden típusának azonnali diagnózisát.

A nőgyógyász beutalhatja a beteget MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) vagy CT (komputertomográfia) vizsgálatra a lágy belső struktúrák jobb leképezése és a méhizomdaganatok lokalizálása érdekében.

Bizonyos esetekben hiszteroszkópiát javasolnak a betegnek.

A méh mióma megelőzése

A méh mióma növekedését önmagában nem lehet megelőzni. Lehetőség van azonban olyan kockázati tényezők megcélzására, amelyek potenciálisan méh miómát okozhatnak.

Ezek közé tartozik az egészséges életmód a megfelelő, egészséges táplálkozás, az elegendő testmozgás, a szükséges vitaminok (B, D, E) és ásványi anyagok bevitele, az alkohol-, dohány- és koffeinfogyasztás korlátozása, valamint a kismedencei izomegyensúlyhiány megszüntetése.

Javasolt a hormonális egyensúly fenntartása a szervezetben és az egyéb kapcsolódó orvosi diagnózisok kezelése szakember felügyelete mellett.

A női nemi szervek egészsége érdekében természetes segítségként a gyógynövények jótékony hatásának alkalmazása javasolt. Ezek elsősorban a közönséges cickafark, a cickafark, a dobostövis vagy szeder és még sok más.

Fogyasztásukkor azonban célszerű nőgyógyásszal konzultálni, mivel ezek egyenként befolyásolhatják bizonyos nemi hormonok szintjét.

Méhmióma és terhesség

A mióma terhesség alatti problémássága a mióma méretétől, jellegétől és pontos lokalizációjától függ.

Ha a méh mióma kicsi, nem kockázatos és nem képez akadályt a hüvelyi szülésnek, növekedése csak időszakosan ellenőrizhető. Így nem okoz egészségügyi kockázatot.

Ha viszont a mióma vérzést, fájdalmat, nyomást vagy egyéb egészségügyi problémát okoz a nőnek, akkor célszerű a terhesség előtt eltávolítani. Ezért szükségesek a rendszeres megelőző vizsgálatok, valamint a méhmióma korai diagnózisa és kezelése.

Ha a méhben lévő daganat egészségügyi problémákat okoz a folyamatban lévő terhesség alatt, a mióma állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és egyénileg, nőgyógyásszal kell foglalkozni.

Méhmióma és a női termékenység

A mióma többféle mechanizmus révén befolyásolhatja a nő termékenységét: a méh üregének deformációja, szabálytalan növekedés, az endometrium (méhnyálkahártya) érzékenységének és vérellátásának megváltozása vagy helyi hormonális változások.

Mindezek a szempontok valamilyen módon csökkenthetik a nő termékenységét, és meddőséghez vezethetnek.

Ezért szükséges a miómák pontos diagnózisa és kockázatuk meghatározása.
Fertilitás = termékenység, szaporodási képesség.

Egyes nagy kockázatú miómák kedvezőtlenül befolyásolhatják a terhesség lefolyását és magát a szülést. A miómák és a koraszülés magasabb kockázatának lehetséges összefüggését is leírták. A korai diagnózis és a speciális kezelés bevezetése ezért elengedhetetlen.

Magának a miómának a természete mellett a helye is fontos szerepet játszik. Ha a daganat kisebb, de a méh üregébe nyomul, akkor tolakodó lehet.

Ezzel szemben egy nagyobb méretű, a méhen kívül növekvő mióma nem okozhat nehézséget. Minden mióma egyedi, ezért speciális diagnosztikai vizsgálatra van szükség.