A máj szteatózisa: mi ez, miért alakul ki és hogyan jelentkezik? Hogyan kezeljük a májat?

A hepatikus steatózist zsírmájnak is nevezik. Ez egy anyagcsere-betegség. Tágabb értelemben a májbetegségek az Európai Unióban az első tíz halálozási ok között szerepelnek. A hepatitis és a steatózis a fő betegségcsoportok, míg a májzsugor és a májrák a legsúlyosabb betegségek közé tartoznak.

E betegségek között összefüggés van. A máj szteatózisa olyan folyamat, amelynek során a máj területén túlzott mértékben rakódik le zsírszövet. A szteatózist nem csak az alkohol és az alkoholizmus okozza.

Mi a steatosis?

A steatosis kifejezés olyan folyamatot foglal magában, amelyben a zsír fokozott mértékben, kis cseppek formájában rakódik le. Felhalmozódhat a sejtek belsejében (intracellulárisan), de azok környezetében (extracellulárisan) is. A zsír lehet makroszkopikus és mikroszkopikus.

• makroszkópos, amikor az érintett szervet zsírral borítja, a fokozott vérellátás miatt sárga vagy narancssárga színű.
• mikroszkopikus, amikor a zsírcseppek laza vagy akár membránnal bevontak a sejtek belsejében
  • kisméretű sapkák több apró zsírcsepp egy sejtben
  • nagy csepp, egyetlen nagy zsírcsepp, amely kitölti a sejtet és kiszorítja a sejtmagot.

A fokozott zsírlerakódás nem csak a májat veszélyezteti. Más szerveket is érinthet, például a vesét, a szívizmot, az ereket, de az epehólyagot, a lépet és a bőrt is (bőrdaganatként). Ha a zsíranyagcsere megzavarodik, a zsír felhalmozódik a májsejtben. Ennek következtében zsírdisztrófia és a májsejtek funkciójának károsodása alakul ki.

Zsírmáj akkor keletkezik, ha az eredeti májszövet érintett. A zsírrészecskék felhalmozódnak ebben a szövetben, és ezt követően károsítják a működését. Ez akkor következik be, ha a májba túlzottan sok zsír és zsírsav kerül, a májból a véráramba kerülő zsírok kibocsátása károsodik, vagy közvetlenül a májban lévő zsír szintjének növekedése esetén.

A szteatózis kezdetben reverzibilis. Ez azt jelenti, hogy visszafordítható, és a máj nem károsodik maradandóan. Ha azonban a negatív tényezők fennállnak, irreverzibilis változások (visszafordíthatatlan károsodás) következnek be. Ez a májszövet gyulladásához és fibrózisához vezet. A fibrózisos szövetet cirrózisnak nevezzük.

Ez pedig a májrák kialakulásának kockázatát jelenti.

A steatosis általános kérdése összetett. Az egyszerűség kedvéért megállapítjuk, hogy a steatosis egyrészt alkoholos májkárosodás következtében, másrészt nem alkoholos steatosis formájában keletkezik. A laikus számára fontos különbségtétel elsősorban az okokban rejlik, amelyek a két csoportot elválasztják egymástól.

A zsírmáj a zsírszövet túlzott lerakódása a májban. A zsír negatívan hat a környező szövetekre, és ezt követően károsítja azok működését. A máj fontos szerv, és számos pótolhatatlan szerepet tölt be a szervezetben.

Az ember nem tud nélküle életben maradni.

A máj károsodása az egész szervezetre kihat. Kiesése esetén nincs pótlási mechanizmus. Szükséges a tápanyagok feldolgozásához, pótolhatatlan anyagcsere- és méregtelenítő funkciója van. Glikogén, fehérjék és zsírok tárolására is szolgál. Az embrionális fejlődés során a vérképzéshez használják. Nagyon fontos funkciója az epe termelése és kiválasztása, amelyet a zsírok emésztéséhez használnak.

A steatosis leggyakoribb okai a zsíros ételek, azaz a zsírsavak túlzott fogyasztása, az elhízás, de a hirtelen fogyás és az éhezés is.

Ezt követően az alkoholizmus az egyik fő ok. A kockázati tényezők közé tartozik még a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, a gyógyszerek és az általános rossz életmód.

A máj nem alkoholos steatózisa

Ez egy gyakori betegség, és a neve arra utal, hogy nem az alkohol az okozója. A nem alkoholos zsírmájbetegséget NAFLD-nek is rövidítik. Előfordulása a felnőtt lakosság 16-23%-a között mozog. A májzsírosodás súlyos szövődménye a nem alkoholos steatohepatitis, amely körülbelül 25%-ban májzsugorodáshoz vezet.

A cirrózisban szenvedők akár 40%-a is meghal májelégtelenségben vagy májsejtes karcinómában.

A táblázat a májzsugorodás kockázati tényezőit sorolja fel.

A hepatikus steatosis leggyakoribb okai:

• Metabolikus szindróma és elhízás
• Gyógyszerek (kortikoszteroidok)
• teljes parenterális táplálás (tápanyagellátás az emésztőrendszeren kívül)
• magas kalóriatartalmú étrend
• rövid bél szindróma
• hipertrigliceridémia
• alacsony HDL-koleszterinszint
• magas vérnyomás
• hiperglikémia
• inzulinrezisztencia

Ha a steatosis folytatódik, és nem akadályozzuk meg a kialakulását, akkor nem-alkoholos steatohepatitisbe fejlődik. Ez egy gyulladásos folyamat. A nem-alkoholos steatohepatitis nagy kockázatot jelent a májzsugorodásra, az esetek 20-30%-ában fordul elő. A májzsugorodás szövődménye a májelégtelenség.

Néhány kockázati tényező, amely befolyásolja a steatosis steatohepatitisbe való átmenetét:

• Hepatitis C.
• cukorbetegség
• bizonyos gyógyszerek (amiodaron, ösztrogének, kortikoszteroidok)
• éhezés
• gyors fogyás
• parenterális táplálás
• a vékonybél reszekciója
• gasztroplastika
• lipodisztrófia
• szénhidrogének

A steatosisra adott gyulladásos válasz kialakulása mellett az ún. két csapás elméletét terjesztik elő. Az első csapás magát a zsírmájat okozza. E mögött a fent említett leggyakoribb okok (II. típusú diabetes mellitus, gyógyszerek) rejtőzhetnek.

A kockázatot az jelenti, ha ezzel párhuzamosan egy másik kóros folyamat is zajlik. Erre példa az említett rizikófaktorok egyike. Ez a második csapás a nem alkoholos steatohepatitis értelmében vett gyulladásos elváltozások kiváltója.

Az alkohol károsítja a májat

Az alkohol egy kapható drog. Negatív hatással van a szervezetre, de a pszichére is. Az alkoholos májkárosodás csak az egyik szövődmény, amelyet az alkoholizmus okoz.

A szteatózis az alkoholfogyasztás során meglehetősen gyorsan kialakul. Már 10 nap kemény alkohol fogyasztása is kockázatot jelent a kialakulására. A jelentések szerint 300-600 milliliter 86%-os alkohol ezekben a napokban a májkárosodás küszöbértéke. Ha ezt a káros hatást abbahagyjuk, a kialakuló károsodás visszafordítható (reverzibilis).

Ha azonban az illető folytatja az alkoholfogyasztást, maradandó károsodásnak teszi ki magát. Ilyenkor akut alkoholos májgyulladás is kialakulhat. A hosszú távú alkoholfogyasztás májzsugorodáshoz vezet. Kialakulásához egyéb kockázati tényezők és az egyén genetikai adottságai is szükségesek.

Az alkoholos májkárosodás hátterében álló kockázati tényezők:

• Élethosszig tartó alkoholfogyasztás
• Alkohol fogyasztása étkezés helyett
• magas koncentrációjú alkoholos italok, azaz szeszes italok fogyasztása
• különböző alkoholtartalmú italok fogyasztása, azaz keverése
• a nők fogékonyabbak
• alultápláltság, éhezés
• alkoholfogyasztás B- és C-vírusos hepatitisz esetén
• genetikai hajlam

Az emberek között olyan információk keringenek, hogy még a napi kis mennyiségű alkoholfogyasztás sem káros. Ez az állítás azonban nem általános. Mindenkinek figyelembe kell vennie az egyéni hajlamát és az esetlegesen meglévő kockázatokat (alapbetegség, gyógyszeres kezelés, genetikai adottságok).

Hozzávetőleges biztonságos és kockázatos ivási szinteket adnak meg különböző források.

A táblázat a biztonságos és a kockázatos napi ivási szinteket mutatja be.

A máj nem alkoholos steatózisa a kezdeti stádiumban általában látható tünetek nélkül és rejtett módon jelentkezik. Ezért meglehetősen veszélyes. Ha egyáltalán jelentkeznek tünetek, azok csak nem specifikusak.

A májsteatózis nem specifikus tünetei közé tartoznak:

• gyengeség
• fáradtság, rossz közérzet
• rossz közérzet
• fájdalom az epigasztriumban, különösen a jobb alhasi részen, és általában nyomó jellegű fájdalom
• megnagyobbodott és érzékeny máj
• puffadás
• teltségérzet
• diszpeptikus panaszok (gyomorpanaszok, hányásérzés, fájdalom a felső részen, puffadás, étvágytalanság).

Attól függően, hogy a betegség klinikailag hogyan nyilvánul meg, a következő kategóriákba is sorolják:

• Nem alkoholos steatosis manifesztációk nélkül, nem jellemző a progresszió.
• Krónikus nem-alkoholos steatohepatitis, lassan progrediál, az esetek többségét lefedi.
• Szubakut nem alkoholos steatohepatitis, amely halállal végződhet. Ez a forma ritka, és főként éhezés, csökkentő diéta, bélműtét utáni esetekben fordul elő.

Az alkoholos forma súlyosabb megnyilvánulásokkal jár. Esetében a jellemző tünetek a fáradékonyság, rossz közérzet, hányinger, puffadás. Az illetőnek székletürítési zavarai is vannak. Hányás, sárgaság (icterus), tudatzavarok társulnak hozzá, amelyek a májelégtelenség megnyilvánulásai.

A legsúlyosabb állapot az úgynevezett Reye-szindróma, miután például aszpirint fogyasztott egy gyermek. Ezt májelégtelenség, tudatzavarok, agykárosodás kíséri. Néha orvosi beavatkozás nélkül ez az állapot halállal vagy elhúzódó kómával végződhet.

Az akut alkoholos májgyulladás szövődményei közé tartoznak:

• Aszcitesz (a has duzzanata).
• a nyelőcső visszértágulataiból eredő vérzés.
• vérzéses állapotok, a véralvadási zavarok miatt.
• portális hipertónia a máj megnagyobbodása miatt
• májelégtelenség
• veseelégtelenség
• hepatorenális szindróma (hepato-hepatikus, vese-vese)
• hepatikus enkefalopátia
• akut hasnyálmirigy-gyulladás
• belső környezeti rendellenesség
• gyakori fertőző betegségek

A steatosis tünetei gyakran nem specifikusak, és a betegség sokáig rejtve marad. Ezért a betegség diagnózisa lehet véletlenszerű. Például más problémák vizsgálata során másodlagos leletként. De akár egy megelőző vizsgálat eredményeként is.

Az ultrahangvizsgálat (ultrahangvizsgálat, más néven SONO) a fő vizsgálati módszer. Az olyan vizsgálatok, mint a röntgen, a CT és az MRI a hasi rendellenességeknél elvégzik, de nem biztos, hogy a diagnózis teljes értékeléséhez szükséges részletesebb információkat nyújtanak.

Mindig fontos meghatározni a májkárosodás mértékét, de a kiváltó okot is. Ilyen például a hepatitis. Ezért szerológiai vérvizsgálatot és a hepatitis C és B antitestek vizsgálatát végzik.

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok közé tartozik a vas (haemochromatosis), a réz (Wilson-kór), a II. típusú diabetes mellitus felmérése. Az alkoholizmusra vagy a családi anamnézisre vonatkozó információk szintén fontosak. A májfunkció meghatározására májfunkciós teszteket (AST/ALT, GMT) alkalmaznak.

A májbiopszia a májszövetből történő mintavétel szövettani és morfológiai vizsgálat céljából. A biopszia a zsíros, gyulladásos, fibrotikus vagy nekrotikus szövetek azonosítására szolgál. A biopszia a kezelés hatékonyságának mutatójaként is szolgál. A kezelés és a kiváltó ok megszüntetése a siker egyik fontos tényezője.

A máj steatosisának lefolyása nem specifikus. A kórokozótól függ. Ha a lefolyás krónikus, a legtöbb esetben a zsírmáj tünetmentes (rejtett).

Később főként nem specifikus problémák társulhatnak hozzá.

Az illető panaszkodhat puffadásra, a has felső részén kellemetlen érzésre. A kellemetlen érzést homályos, nem egyértelmű fájdalomként, diszkomfort érzésként írják le. Izomgyengeség, fáradtság, rossz közérzet és megerőltetés esetén gyorsabb kimerültség is társul.

A fájdalom általában tompa, és a has felső részén jelentkezik, különösen a jobb alhasi részen. Ez már a máj megnagyobbodására utal, amit az orvos vizsgálat során megtapinthat.

Elhízott betegeknél előfordulhat, hogy steatosis esetén a máj tapintással nem tapintható.

Akut károsodás esetén le kell állítani az alkoholfogyasztást. A rövid távú fogyasztás nem okoz maradandó károsodást. A betegség akut és gyors lefolyása gyermekeknél aszpirin vagy más acetilszalicilsav tartalmú gyógyszer fogyasztása után következik be, amikor fennáll az akut májelégtelenség veszélye. Ez az állapot a Reye-szindróma nevet kapta.

A kockázat a steatosisból a cirrózisba való átmenet, ami viszont a hepatocelluláris karcinóma kialakulásának kockázati tényezője. Ennek oka elsősorban a nagy dózisú kemény alkohol fogyasztásának folytatása. Hosszú távú okok esetén a problémát a kezeletlen alapbetegség jelenti, de például a változatlan életmód is.